Feleteszem jelenleg a közoktatásban dolgozóknak nem a portfólió a kedvenc szava, de azért ne felejtsük el, hogy ez egy nagyon hatékony értékelési eszköz lehet. A lényege, hogy a diákok a munkáikat egy helyre gyűjtik, visszajelzést kapnak rá a tanártól vagy akár a társaiktól. Ebben a rendszerben jól követhető a fejlődés és mindig van lehetőség a javításra, a fejlődésre. Ráadásul a munka (vagy annak egy része) a külvilág felé is megjeleníthető, ami újabb dimenziót ad az értékelésnek. Ezt a megoldást teszi könnyebbé a Seesaw nevű alkalmazás (ITT TALÁLHATÓ).

Mi mindent csinál egy tanári szakmai szervezet? Például remek anyagokat tesz elérhetővé a tagoknak, amit azonnal felhasználhatnak a tanításban is. Így tesz például az Amerikai Kémiatanárok Egyesülete is, hogy lássuk, mi mindent is kínálnak,pár anyagot ingyen elérhetővé tetteek mindenki számára az oldalukon IDE KATTINTVA). Vanak itt kísérletek, óravázlatok, multimédia anyagok és hosszabb projektek is, érdemes egy kicsit körülnézni!

Nagyszerű oktatási projektet készített a Microsoft, amit szabadon elérhetővé tett bárki számára (IDE KATTINTVA), a letölthető OneNote jegyzetfüzet minden információt tartalmaz, amivel vagy 50 órán át dolgozhatnak csoportokban a diákok. A feladat egy új bolygón egy kolónia létrehozása, különös tekintettel arra, hogy a bolygón nagyon gyakoriak a földrengések. A feladatok során a diákok terveznek, barkácsolnak,építenek és kódolnak is. A klasszikus témakörök közül a elektromosságot, az adatelemzést és a földrengéseket érinti a projekt.

Korábban írtunk egy cikket egy kémiás Minecraft modról (ITT), a Facebookon szólt hozzá Bognár Amália és mondta el, hogy ő is használja órán, méghozzá történelemből és magyarból. Természetesen azonnal megkértük, hogy írja le részletesebben nekünk a tapasztalatait, amit ő örömmel meg is tett. Az alábbiakban tehát az ő írása olvasható arról, hogy miként került elő az óráján a virtuális homokozó, a Minecraft.

Remek és ingyenes 2D szimulációs program a Physion (ITT TALÁLHATÓ), amivel bármilyen szimulációt elkészíthetünk. Csinálhatunk mechanikai vagy kinematikai szimulációkat, kísérletezhetünk folyadékokkal, töltésekkel, mágnesekkel. Amiben több, mint az Algodoo, hogy Javascriptben programokat is írhatunk az egyes szimulációkhoz. Érdemes játszani vele akár informatika, akár fizika órán.

Szerebcsére egyre több és több az olyan próbálkozás, ami kódolást, programozást próbálja közelebb vinne a gyerekekhez. Bár továbbra is folyik a vita arról, hogy mit is kellene tanítani informatika órákon és vajon a programozásnak van-e ott helye, ha pedig van, akkor milyen formában, úgy tűnik a világ nem várja meg, amíg felszáll a fehér füst és egyre másra produkálja a jobbnál jobb kódolást tanító megoldásokat. Ilyen a Code Combat is (ITT TALÁLHATÓ), aminek nagy előnye, hogy magyar nyelven van.

Egy izgalmas feladatot, ötletet mutatunk be: a hangos múzeumot. Nagyon gyakori, hogy a diákoknak gyűjtőmunkát kell végeznie, esetleg kiselőadást kell csinálnia. Ezek a munkák azután vagy előadásra kerülnek az egész osztály előtt (ami azért lehet problematikus, mert 25 kiselőadást végighallgatni néha kínszenvedés), vagy egyszerűen elsikkadnak. Alternatíva lehet a hangos múzeum készítése. AZ ilyen múzeumban kiállítási tárgyak (képek) vannak, amihez a diákok hangban rögzítik a magyarázó szöveget. A feladat kiadásánál megadhatjuk, hogy az adott múzeumban hányféle tárgy szerepeljen, de akár rá is bízhatjuk a diákokra. A hangos múzeum technikai megvalósítása nagyon egyszerű, csak egy mikrofon kell a számítógépen hozzá (a legtöbb laptopban, tabletben beépítve van). Ha jobb gépünk van, ideális lehet az Office Mix, ha OneNote-ot használunk, egy oldalra kerülhetnek a képek és mellé a rögzített hang, de ha nincs más, a jó öreg Powerpoint-ban is van lehetőség ara, hogy az egyes diákhoz hangot vegyünk fel.

Időről-időre felmerül a kérdés, hogy vajon a gépek, a technika nem fogja-e helyettesíteni a tanárokat? Azok, akik finanszírozzák az oktatást persze vágyakozva gondolnak erre már a rádió megjelenése óta, mások meg komoly fenntartásokkal vagy éppen félelemmel. Most nekem is eszembe jutott ez a kérdés, amikor rátaláltam a Photomath nevű mobil alkalmazásra (IDE KATTINTVA). Az alkalmazás, ami iOS-re és Androidra is ingyenesen elérhető bármilyen nyomtatott matematikai képletet, egyenletet szépen lépésről lépésre megold. Közben még magyarázatot is fűz az egyes lépésekhez, ráadásul magyarul. Az egyszerű egyenleteken túl elbánik a magasabb matematikai koncepciókkal, szögfüggvényekkel, komplex számokkal is. Ha pedig ez így van, akkor vajon mi szerepe lehet a matektanárnak? Érdemes-e begyakoroltatni azokat a megoldási módokat, amiket a telefon egy pillanat alatt kiad? Ha van egy ilyen eszközünk, akkor nem kellene átgondolni, hogy mit és hogyan tanulunk.

Emlegettük már, hogy egy Craftbot+ 3D nyomtató érkezett az iskolánkba. Most egy új felaszálását mutajuk be. A víz körforgását tanítva akadt egy kollégám erre a feladatra, a diákok kilenc állomáson követhetik végig egy vízmolekula útját. Minden egyes állomáson dobniuk kell egy kockával, ez alapján dől el, hogy merre mennek tovább. A bolyongás közben rögzítik, hogy merre jártak és így követhetik végig ezt a ciklust. Az eredeti leírásban szabályos dobókocka szerepel és ki kell nézni, hogy az adott ponton melyik szám mit jelent. Nekem eszembe jutott, hogy 3D nyomtatóval könnyedén készíthetnénk olyan kockákat, amiken a célpontok ikonjai szerepelnek.

Egyre többször hangzik el, hogy mennyire fontos a programozás tanítása és az is, hogy mennyire hasznosak lehetnek ebben a robotok. Valóban, a kódolás steril világa helyett sokkal motiválóbb, ha egy kézzel fogható, mozgó dolgot irányíthatnak a diákok. Ebben lehetnek nagy segítségre a LEGO robotok. A gond csak az, hogy egy-egy ilyen készlet nem olcsó és kevés olyan iskola van, ahol akár egynél több is lenne belőlük, nem hogy annyi, ami egy szakkörnek, akár egy teljes osztálynak elég. Az Open Roberta Lab ebben jelenthet megoldást. Az oldalon (IDE KATTINTVA) választhatunk, hogy egy valódi robotot akarunk-e irányítani (Bluetoothon keresztül) vagy egy szimulációban akarunk-e programozni. Könnyen csinálhatunk olyan foglalkozást, amiben a diákok többsége a szimulációban dolgozza ki a részletes programot, majd azt utána sorban kipróbálják a meglevő robotukon.