Az előző két cikkünkben (itt és itt) bemutattuk, miként tanultak a diákok egy történeten keresztül az energia fogalmáról. A befejező részben a munkájuk értékeléséről és a projekt tapasztalatiról lesz szó. Tanultak egyáltalán? Többet vagy kevesebbet? Növelte a motivációjukat a játékos keret? Megpróbáltuk alaposan kideríteni. Végezetül arról is szó lesz, hogy tanárként milyen volt végig csinálni ezt a harminc órát kitevő projektet.

Előző cikkünkben bemutattuk azt a kerettörténetet, amivel az energia témakörét feldolgoztuk diákjaimmal összesen 13 egyenként 80 perces óra alatt. Most arról lesz szó, hogy miként is zajlott maga a tanulás, tanári előadás, tananyag és dolgozatok nélkül.

Az elmúlt három hétben diákjaimmal különleges módon dolgoztuk fel az energia témakörét. A célom az volt, hogy a diákok találják érdekesnek az anyagot, saját kíváncsiságuk mozgassa őket. Végül olyan rendszerben tanultak, ahol nem volt dolgozat, nem volt megadott tananyag és a projekt során nyomozniuk is kellett egy titkos társaság után. Három részben mutatom be, hogyan is zajlott az egész, az első részben bemutatom a kerettörténetet, a másodikban a tanulás rendszerét és a felhasznált eszközöket, az utolsóban pedig a projekt eredményeiről számolok be.

Eredetileg a Visme nevű oldalt szerettem volna bemutatni (ITT TALÁLHATÓ), amivel látványos infografikákat, animált oldalakat készíthetünk könnyedén. Az oldal használata elég könnyű, rá lehet jönni mindenre. Az ingyenes lehetőségek között is sok ikon és kép van és magunk készíthetünk diagramokat is. az egyes elemeket animálhatjuk is, igazán látványossá téve a grafikánkat. Úgy gondoltam a legjobb lesz, ha az oldal bemutatásához magam is készítek egy infografikát, így született az alább látható, ami a kifordított osztályterem működését mutatja be.

Gyakran hangzik el, hogy a mai gyerekek mennyire mások, mint amilyenek akár mi magunk voltunk. De lehet, hogy igazán mélyen nem is változott olyan sok dolog. Sokunknak lehet ismerős az alábbi részlet Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? című könyvéből, de hogyan hangozhatna ma?

A 21. századi tanár cikksorozat és (ha lehet annak nevezni) pedagógiai kísérlet egyre több kollégának segít. A minap egy ajkai tanárnőtől kaptunk egy nagyon nedves levelet, amit közzetészünk most. Tesszük ezt azért, hogy segítsünk (talán némi megerősítést adjunk) azoknak, akik szintén kipróbálnák, vagy már használják, de éppen egy kevésbé sikeres szakaszát élik a programnak :) Íme, tehát Boglárka levelének fontos részletei:

"Többek között elolvastam a 21. századi tanár című 6 részes összefoglalóját is, az ennek a végén található címén és biztatásán felbátorodva gondoltam úgy, hogy "klaviatúrát ragadok", és írok pár sort (hogy megírjam, hogy ez ) - vezetett el oda, hogy ma például egy ilyen véleményt kaptam az egyik tizedikes diákomtól: "Tanárnő tetszett kérni, hogy értékeljük a módszert. Először is nagyon-nagyon tetszik Tetszik, hogy szabadságot ad, hogy mindenki azt csinálhatja, úgy csinálhatja, ahogy neki könnyebb, ahogy jobban tudja. De mégis önállóságra nevel. Nagyon jó, hogy eldönthetjük melyik nap számolunk be vagy írunk szódolgozatot vagy mikorra fordítunk, különösen jó hogy figyelembe veszi, hogy még van jópár tantárgyunk, hogy közben sportolni járunk stb. És ad időt. Nincs stressz, nincs ,,jaj most mi lesz, hogy lesz" érzés. Tudjuk, hogy amikorra tudjuk megtanuljuk kapunk pontot és a 3 hét végén ötöst. Azt hiszem nem tudjuk eléggé megköszönni a tanárnőnek, hogy ennyire lelkes és ezzel minket is lelkessé tesz. Hogy figyel ránk, hogy mindig csak jót akar. Szeretem azt is az órákban, hogy nem kell egész órán csak ülni és írni, hanem szókártyázunk, megnézzük a térképen, kirakózunk, párban, csoportban dolgozunk. Nem hiszem, hogy lehetséges ennél jobban olaszt tanítani Köszönöm szépen a többiek nevében is ... (folytatás a lapozás után!)

A játékosítás (gamification) a 21. századi pedagógia egyik kulcsszava. Sokan sok mindent értenek alatta, vannak, akik számítógépes játékok használatát oktatási célra, mások pedig annak a motivációnak a beépítését a tanulásba, ami az elszánt játékosokat jellemzi. A Classcraft alkalmazás (ITT TALÁLHATÓ) ötvözi ezt a két szemléletet. A klasszikus értelemben vett játékról van szó, ami mégis nagyon erősen kapcsolódik a tanuláshoz. Az ingyenesen használható rendszer lényege a következő:

A 21. századi pedagógiáról szólva gyakran hangzik el, hogy milyen remek dolgokra is képesek a technikával a diákok, ha hagyjuk őket dolgozni. Most erre szeretnénk egy remek példát bemutatni. Iskolánkban hosszú évek óta csinálnak diákvállalkozást a 10.-esek (16 évesekről van szó), az egész éves projektben kitalálnak egy (vagy több) terméket, legyártják, értékesítik, majd az év végén fel is számolják a céget (lehetőleg nyereséggel). Az idei évben az egyik cég egy mobiltelefonos ötlettel állt elő.

Amikor azon gondolkodunk, hogyan is lehetne kihasználni a virtuális teret az oktatásban, akkor az első lépés valahogy mindig az, hogy építsünk virtuális osztálytermet, ahol kommunikálhatunk a diákokkal, anyagokat oszthatunk meg, esetleg projekteket vezethetünk. Régi nagy kedvencünk, a Ning, sajnos igencsak fizetős lett, olyannyira, hogy a magyar tanárokat (életpályamodell ide vagy oda) ki is golyózta. Lehetséges és élhető (ingyenes) alternatíva lehet az Edmodo, illetve a Edu 2.0 is. Ha egy egyszerű, jól használható Ning-klónt keresünk, amely nem túl lassú, akkor az Edu 2.0 jó választásnak tűnik.

Egyre többet hallunk a 21. századi képességekről, meg arról is, hogyan kellene ezeket a gyakorlatba átültetni. Ma egy olyan kezdeményezésről számolunk be, amely egy valódi 21. századi projekt, hiszen a diákok együttműködve, saját maguk megtervezte úton hoztak létre olyan terméket, amely az iskola falain kívül is használható. Ráadásul mindehhez IKT eszközöket is használtak. Történt, hogy egy csapat diák a budapesti Madách Imre Gimnáziumban úgy határozott (tanári ajánlásra persze), hogy turisták számára összeállít egy interaktív játékos mobiltelefon alkalmazást - angolul. Két hónap elteltével az applikáció elkészült, a neve Budapest on the Go! ITT ELÉRHETŐ, (lehet vele játszani online is, nem kell hozzá feltétlenül okostelefon), összesen 12 témakörben. Érdekesség, hogy MINDENT, az utolsó grafikáig, 16-17 éves diákok készítettek, akik még soha nem csináltak ilyet azelőtt. További érdekességek és bennfentes információk a lapozás után!