A Sulinetwork konferencián is beszélgettünk arról, mikor jó egy kísérletet számítógépes szimulációval helyettesíteni és mikor nem. Én magam meg vagyok győződve arról, hogy csak abban az esetben van létjogosultsága a számítógépes változatnak, ha valamilyen okból megoldhatatlan a valós bemutatás (nukleáris láncreakciót mégsem jó a teremben beindítani). Nem csak az a baj, hogy a megfogható tapasztalat mindig többet ér, mint a képernyőn nézett. A szimulációk leggyakoribb hibája, hogy túl tökéletesek, annyira tökéletesek, amit a valódi életben sosem tapasztal a diák, ha maga akarja kimérni a jelenséget.

A MyPhysicsLab (ITT VAN) szimulációi a határon állnak ebből a szempontból. Többnyire mozgásokkal, rugókkal kapcsolatos modellek, vannak köztük olyanok, amiket nem nehéz reprodukálni (pl. az egyszerű inga), de olyanok is (pl. a molekula modellek), amikkel már nehezebben birkózik meg valaki. Természetesen az is nagy előny, hogy a mozgásokat rögtön grafikonon is megtekinthetjük és szabadon változtathatjuk a paramétereket. De azért semmi nem lehet tanulságosabb egy igazán jól elrontott kísérletnél...

Nem szűnik meg lennyűgözni minket a BBC - igaz, hogy közpénzből (ami sok cégnek fáj Angliában), de nagyon jó dolgokat fejlesztenek, és láthatóan van koncepciójuk. Most egy nem annyira új, mintsem nagyon gazdag online, oktatásban használható játékgyűjteményről számolunk be, amely 3 témakörben (angol, matek, terészettudományok) kínál valóban nagyon sok játékot (és IDE KATTINTVA érhető el) . Ha angolt tanítunk - akár általánosban, akár gimnáziumban - bátran szemezgethetünk a játékok között, sőt a játékok alatt megtaláljuk azt a kódszeletet is, amellyel beágyazhatóvá válnak saját blogunkba, esetleg digitális osztálytermünkbe. A lapozás után mutatunk 2 példát is!

A kémiatanárok körében ma is folyik a vita arról, hogy mennyire kell a kémiai kísérleteknek a mindennapokohoz kötődnie. Az egyik elképzelés szerint, minél hétköznapibb anyagokból dolgozunk, annál nagyobb lesz a tanultak relevanciája a diákok számára. A másik tábor a veszélyeket hangsúlyozza, ha ugyanis a mindennapi anyagokkal pancsolnak a kémia órán, könnyen kezdhetnek otthon is veszélyes házi kísérletekbe, olyasmibe, ami nem ellenőrzött, nem laboratóriumi körülmények között nagyon veszélyes lehet.

Az Off the Shelf Chemistry szerzője Robert Farber egyértelműen az első állaspontot foglalta el és ennek szellemében írta meg 18 vizsgálat menetét (ITT TALÁLHATÓ). A vizsgálatok bár mindennapi anyagokat használnak, komoly laborfelszerelést igényelnek.

Ami még nem nagyon volt itt a Tanárblogon, most egy hardver trükköt mutatunk be. Pontosan azt, hogy egy régebbi webkamerából hogyan készíthetünk infrakamerát. Az infrakamerával az infravörös tartományban sugárzott fényt érzékelhetjük, megállapíthatjuk, mi és milyen mértékben sugároz ebben a tartományban valamint azt is, hogy mennyire verik vissza egyes tárgyak ezt a sugárzást.

A trükk nagyon egyszerű, elég hozzá annyit tudni, hogy a webkamerák fényérzékeny csipje nem csak a látható tartományban érzékel fényt, hanem infrában is. Azért, hogy a kemara ugyanazt lássa, amit mi, a lencséje elé egy szűrőt helyeznek el, ami kiszűri az infrasugarakat. Nekünk nem lesz más dolgunk, mint ezt a szűrőt kicserélni egy olyanra, ami éppen ellenkezőleg nem az infravörös, hanem a látható fényt szűri ki.

A mikrobiológia elég mostohán kezelt része a biológiának a középiskolában. Ahhoz képest, hogy a Földön az élőlények döntő többsége baktérium, sőt bennünk magunkban is tízszer annyi baktérium lakik, mint ahány emberi sejtünk van, a biológia tananyagban jó, ha 2-3 óra jut a tanulmányozásukra.

Most egy olyan kísérletet szeretnénk megmutatni, ami látványos, működik és nagyon sokat megmutat a baktériumok viselkedéséről. A Winogradsky-oszlopról van szó. Egy animált bemutatóban mindenki megtudhatja, miként kell ilyet készíteni (IDE KATTINTVA).

A firenzei tudománytörténeti múzeum oldalán nagyszerű anyagot találunk a Mediciek szolgálatában álló udvari tudósokról (IDE KATTINTVA). Megismerkedhetünk a kor legfontosabb tudósaival, de az Accademia del Cimento titkáraival éspatrónáló hercegeivel is. leírást kapunk a tudományos módszer születéséről és alapelveiről is.

Ami azonban a legnagyobb hasznunkra lehet, hpgy nagyo sok klasszikus kísérletet nézhetünk meg animációban (sajnos angol narrációval). A klasszikus Toricelli kísérlettől a hangsebességet meghatározni próbálókig. Mindezt egészen csodálatos, a kor hangulatához tökéletesen illeszkedő grafikával

A Szertár (ELÉRHETŐ ITT) Zsíros László Róbert videoblogja már intézmény Magyarországon. A tudományos ismeretterjesztés legjobb hagyományait (itt mindenkinek Öveges József jut eszébe) ötvözi a legkorszerűbb technikával. Hetente megjelenő vicces és izgalmas kísérleteit sokezren várják izgalommal, de Laci ezen túl is sokat tesz azért, hogy minél több emberhez jusson el a tudomány, többek között a Csodák Palotája munkatársaként. Blogja a korábbi blog.hu-s formátumot kinőve, saját cím alatt érheő már el (szertar.com). Az új helyen jobban kereshetőek  cikkek, a kicsiknek címkével ellátott bejegyzésekből az óvodásoknak is szedhetünk ötleteket, a barkács jelzővel ellátottak pedig komolyabb szaktudást igényelnek.

Mendel első két törvényét, a domináns-recesszív valamint az intermedier öröklődés alapelveit ismerhetik meg a diákok ebben a tananyagban. A Notebook állományba ágyazott szimulációval magunk kísérletezhetünk és saját magunk deríthetjük, mik az öröklődés alaptörvényei.

Akárhogyan is nézzük egy ilyen kiállítás jórészt a kütyükről szól. Szép ugyan egy online tartalaomszolgátltatás meg egy izgalmas oktatási szoftver, de az újfajta kütyük biztosan látványosabbak mindennél. Ilyesmiket pedig elsősorban a termtud oktatásban használnak, ezért is volt számomra különlegesen érdekes a BETT.

Úgy látszik, egyre több cég lát fantáziát a termtud holmik gyártásában, ezért lépten-nyomon olyan standokba akadt az ember, ahol valami effélét kínáltak. Az idei évben három újdonság tűnt fel nekem:

Egy videó, saját kísérleteik és az interaktív tábla segítségével vizsgálhatják a diákok a szabadesés tulajdonságait.