Hogyan mutathatnák meg a diákok a munkáikat a szülőknek, a nagyvilágnak, most, hogy zárva vannak az iskolák. Hogyan lehetne a sok helyen szokásos évvégi tárlatokat megrendezni? Szerencsére van kifejezetten jó megoldás erre, az Artsteps nevű alkalmazás (IDE KATTINTVA) amivel virtuális kiállításokat készíthetünk el. nincs más dolgunk, mint kiválasztani a kiállítóteret, feltölteni a kiállítási tárgyakat (ezek lehetnek képek vagy 3d modellek is) és berendezni a kiállítást. Az elkészült virtuális teret pedig bárki bejárhatja.

A digitális oktatás hatásai között mindig megemlítjük, hogy az különösen romboló volt a diákjaink mentálhigiénés állapotára, mi is írtunk erről sokat (például ITT). Nagy kérdés azonban, hogy ezzel a tudással vajon mit lehet kezdeni? Hogyan tudunk az iskolában jobban figyelni a diákok lelkiállapotára, főleg amellett, hogy a lemaradást is be kellene pótolni. Talán meglepő, de kifejezetten izgalmas segítséget kapunk egy szoftvercégtől, a Microsofttól. A Teams-hez megjelent ugyanis egy kiegészítő, Reflect néven (ITT TALÁLHATÓ). Nem nagy dolog, egyszerűen csak egy felület arra, amin a diákok vissza tudnak jelezni, akár a nap elején vagy végén, esetleg egy-egy feladat után. A sokféle érzelmet ráadásul egy cuki szörnyike is megjeleníti. Érdemes bevezetni és a mindennapi rutin részévé tenni, hogy visszajelzést kapjunk a gyerekek érzelmi helyzetéről.

Még nem írtunk a Koronavírus kisokos című oldalról, de reméljük, hogy jobb későn, mint soha. Ráadásul mostanra eléggé felduzzadt a kérdések és a válaszok száma. Átlátható, világos szerkezetű oldalon, esztétikus külsővel, érdekes tartalom az, amit kínál. Összesen 12 különböző témában, rengeteg kérdést vet fel, és válaszol meg nekünk. Az alapoktól, egészen a különböző oltásokig. Az oldal ITT TALÁLHATÓ, érdekes lehet alapanyagnak egy COVID projekthez (akár úgy is, hogy vehetnek egyes állításokat a diákok csoportban, és meg kell próbálni több forrásból megerősíteni - vagy cáfolni - az egyes állításokat).

Egy izgalmas módszer, ami kifejezetten jól használható tananyag aktív feldolgozására online környezetben is. A lényeg, hogy az anyagot három részre osztottam, és az osztályból három fős csapatokat készítettem. Mindenki megkapta a három anyagrész egyikét, amiről rövid vázlatot, kislexikont vagy éppen gondolattérképet kellett készítenie. Ezt kapta meg azután a csoport másik tagja (és persze ő is egyet a csoport harmadik tagjától), akinek képeket kellett hozzá gyűjtenie és azokat egy Powerpoint diasorozatba rendeznie. Ezután mindenki megkapta a ppt-t, és a fogalmakat arról az anyagrészről, amivel még nem dolgozott, és narrációt kellett hozzá készítenie, és az egészet videóban exportálnia.

Az online óratartás egyik nehézsége, hogy miként is kezdjük el és miként is fejezzük be az órát. Talán nem teljesen véletlen, hogy a klasszikus iskolában olyan sok rituálé kapcsolódik az órakezdéshez. Ott van rögtön a csengő, ami jelzi a diáknak, hogy az óra megkezdődött, aztán (bár egyre kevesebben ragaszkodnak hozzá) a jelentés, vigyázz állás. Ha ezeket a kissé militarista elemeket nem is kedveljük annyira, az tény, hogy valamiképpen érdemes az óra kezdését jelezni. A online órák esetében nincs arra lehetőség, hogy látványosan bemenjünk a terembe, felszólítsuk a folyosón beszélgetőket, hogy be kellene jönni. De azért nem vagyunk teljesen eszköztelenek. Én például az online órákat rövid vicces videókkal szoktam kezdeni. Ezeket a 4-5 perces videókat már kicsit korábban elkezdem, és egy-két percet belenyúlnak az órába is. Ha ezek kellően szórakoztatók, a diákok gyakran már kicsit hamarabb is belépnek, hogy láthassák. Az az egy perc pedig ami elmegy az órából bőven megtérül azzal, hogy kicsit felkészültebben kezdünk bele. Íme pár ötlet ilyen vicces videóra:

Mióta megjelent az E-kréta (érthetetlenül) Digitális Kollaborációs Tér-re keresztelt fejlesztése az ősszel, kapott pedagógusoktól hideget-meleget (leginkább hideget). Van, akit a 'kollaboráció' szó borított ki, mások pedig azt nehezményezték, hogy nincs a kollaborációs térben valódi együttműködésre lehetőség. Mi is írtunk róla ITT, szintén némileg értetlenkedve. A leghízelgőbb vélemény az volt, hogy 'ez egy Google Classroom light', ami nagyjából igaz. Ugyanakkor a minap egy érdekes fejlesztés került az oldalba, ami nem más, mint a CISCO Webex nevű online óratartásra használható szoftvere. A YouTube-ra feltett videó sem szól erről a funkcióról (ITT TALÁLHATÓ), és én sehol sem láttam erről cikkezni, pedig ez egy hatalmas fejlesztés - mármint inkább drága, gondolom - ugyanakkor a Webex egy kipróbált, létező és stabil program viszonylag. Én vártam volna a zajos kommunikációt, hiszen ez sok tanár sok gondját megoldaná, de csak csend mindenhol. Az E-kréta 'tudásbázis' (értsd: cikkek, blog a fejlesztésekről) ír róla, de 404-es hibára fut (lehet, hogy csak most). Szóval van egy olyan beszerzés, ami valóban hasznos lehet, de erről hallgat mindenki. Ha van E-krétád, próbáld ki!

Tóték Örkény István (a magyar realizmus egyik legnagyobb szerzője) Tóték című kisregényében a nyilvánvalóan teljesen bolond őrnagy újabb és újabb kérésekkel, követelésekkel áll elő a Tót családban. A család pedig, féltve az őrnagy alatt szolgáló fiukat, rendre megpróbálja valahogy úgy rendezni az életét, hogy az megfeleljen az őrnagy elvárásainak. Tót, mivel túl magasnak találja az őrnagy, rogyasztott térddel jár és szemébe húzza a sisakot, hogy nézése ne zavarja a katonát. A család egész éjjel dobozokat hajtogat, és még ásítaniuk sem szabad, mert azt az őrnagy nem szereti. A kisregény nagyon pontosan mutatja be azt a folyamatot, ahogy néha apró lépésekben, de teljesen képes elrugaszkodni a normalitástól az élet, miközben mindenki azt érzi, hogy az adott helyzetben racionálisan cselekszik. Közben kialakul az a helyzet, ami mindenki szerint abnormális, de ezt megfogalmazni nem akarják vagy nem tudják. Így a karantén után mintha hasonló helyzetben lenne az oktatás is.

Börleszk filmekben fordul elő, hogy amikor a szereplő már elbotlott, arccal belesett a sárba és átment rajta egy autó, akkor még az autó platójáról a téglák is a ráömlenek. Remek komikus hatás, mindenki a térdét csapkodja nevettében. Ami most az iskolákban történik, az sokban hasonló, de mégsem tűnik igazán viccesnek. Éppen hogy összeszedte magát az iskola a digitális munkarend után, ami csak a minisztériumból nézve volt diadalmenet, amikor nyakunkba szakadt egy újabb probléma: a hibrid oktatás. Hibrid oktatás alatt azt értem, amikor vannak, akik jelen vannak a tanteremben és vannak, akik csak online. Ez a helyzet olyankor állhat elő, ha egy diák karanténba kerül (például azért mert nem fertőzött, de elsődleges kontakt) vagy amikor a tanár van csak online jelen (például azért mert egészségügyileg veszélyeztetett). Ez a szituáció újabb kihívásokat teremt, amikkel bizonyos tekintetben még nehezebb megbirkózni, mint a tisztán online tanítással.

Akár lesz még karanténoktatás akár nem (bár nem tűnik úgy, hogy teljesen megúszhatjuk), a 2020-ban kezdődő tanév a legnehezebb lesz, sok évre visszamenőleg. Olyan apróságokról ne is beszéljünk, mint az új NAT rapid bevezetése vagy az egyre égetőbb tanárhiány, az elmúlt félév sokkal komolyabb próbatételek elé állított minket. Damoklész kardjaként függ az iskolák felett a lehetőség, hogy bármikor újrakezdődhet a digitális munkarendnek nevezett dolog, ami gyakran nem volt digitális (pl. amikor e-mailben elküldték a munkafüzet melyik feladatait kell megcsinálni) és ritkán volt igazán munkarend (amikor egyes pedagógusok koordinálatlan próbálkozása volt arra, hogy valami legyen). De még ha meg is ússzuk az újabb karantént, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne vonjuk le az elmúlt fél év tanulságait és ne próbáljuk meg megtalálni azokat a feladatokat, amiket ezek ránk rónak. Már nem takaródzhatunk azzal, hogy csak két napunk volt a felkészülésre, öt hónapunk volt rá, arra sem számíthatunk, hogy a diákjainkat az újdonság varázsa fogja motiválni. Most jön a neheze.

Cikksorozatunk abban próbál segítséget nyújtani, hogy a sommás ítéleteken túl egy kicsit cizelláltabban tudjuk átgondolni, mi is történt velünk a karanténoktatás ideje alatt. Az első cikkben (IDE KATTINTVA) az online keretrendszereket vettük górcső alá, most pedig a projektekről lesz szó. Amikor kiderült, hogy online kell tanítani és az is, hogy ebben a rendszerben a klasszikus formák (frontális oktatás, számonkérés, ellenőrzés) nagy része nem vagy csak nagy megszorításokkal alkalmazhatók sokak gondolták úgy, hogy itt az alkalom átállni a projekt oktatásra. De vajon mitől lesz egy projekt projekt? Ennek eldöntésében segít az alábbi szempontrendszer.