A most bemutatott, legalább két órát felölelő foglalkozásban a diákok képzelőerejére és biológiai ismereteire egyaránt szükség van. Saját maguk által kitalált élőlényekből kell egy saját ökoszisztémát összeállítaniuk. Az ökoszisztéma modellezéséhez a korábban bemutatott Econet programot használják (ITT ÍRTUNK róla).

Lentebb letölthető a diákokinak kiadható feladatlap és a pontos óravázlat is. A Bővebben után pedig videón is bemutatjuk, miként zajlott a foglalkozás.

Sokat lelkendeztünk már itt a TanárBlogon a Koduról, erről a gyerekeknek készített programozási környezetről. Bemutattuk a használatát (ITT), azt, hogy miként lehet feladatokat készíteni vele (ITT), mesélni Koduval (ITT) és még egy projektet is a pécsi Partners in Learning Forumról, ami a Kodura épült (ITT). nagyszerű eszköz ez akár a programozás alapjainak megtanítására, akár bármiféle játékos feladat elkészítésére.

Most azonban teljesen véletlenül ráakadtam az ELTE Informatikai Karának Kodu laboratóriumára (IDE KATTINTVA). Ugyan az oldal egy ideje (2012 júniusa óta) nem frissült, így is bőségesen találhatunk rajta izgalmas dolgokat. Letölthető innen a program és hozzá a magyar nyelvű csomag, ami a menüpontokat magyarítja. Az oktatóanyagok hat fejezetben ismertetik meg az informatikatanárokat a Koduval, összehasonlítva azt a ma még jóval elterjedtebb Logo programnyelvvel. Megtudhatjuk, miként léphetünk tovább a Logóról a Kodura, hogyan taníthatjuk meg ugyanazt ezzel, a modernebb eszközzel.

Izgalmas weboldala van a Dallasi Szimfonikusoknak (IDE KATTINTVA), ahol nagyon sok olyan anyagot találhatunk, amit felhasználhatunk az órán, akár a nyelvtudástól függetlenül is. Ilyen például az a rész, ahol az egyes hangszereket mutatják be és meg is hallgathatjuk őket (ITT). Találunk instrukciókat ahhoz is, hogy miként építhetünk magunknak hangszereket (ITT).

A játékok között (IDE KATTINTVA) megtaláljuk az időgépet, ahol zeneszerzőket kell a megfelelő időszakokba elhelyezni, párosítós játékot, színezőt és egy vicces kvízt is, ahol zenetörténeti kérdésekre kell válaszolnunk, az ellenfelünk pedig Beethoven. Érdemes körülnézegetni még ezen túl is az oldalon, sok kincset találhatunk, a tanároknak például kész óravázlatok tölthetők le, amivel előkészíthetnek és feldolgozhatnak egy koncertlátogatást.

Lehet-e tanítani az etikus viselkedést? A kérdés jogos és aktuális is, de nem kívánjuk itt eldönteni, ehelyett inkább bemutatunk egy próbálkozást rá. Az Ethics Unwrapped oldal (ITT TALÁLHATÓ) a Texasi Egyetem próbálkozása arra, hogy az alapvető etikai fogalmakat és jelenségeket megtanítsák az üzlti életbe készülő diákoknak. Az elmúlt évek gazdasági válságai rámutattak arra, hogy milyen fontos lenne az etikai normák betartása az üzleti világban, a teljes amerikai hitelválság elkerülhető lett volna, ha betartják az alapvető etikai normákat.

13 kis videó mutatja be azokat az etikai alapfogalmakat, helyzeteket és dilemmákat, amikkel a munka világában mindenki találkozik. Konkrét eseteken keresztül ismerhetjük meg az alapkoncepciókat és azt is, hogy milyen következményei lehetnek a megsértésüknek. A 13 fejezet mellett egy esettanulmányt is találhatunk. Jack Abramoff az egyik legsikeresebb lobbiista volt Washingtonban, míg 2006-ban el nem ítélték csalásért és vesztegetésért. Az ő története világosan mutatja, miért van szükség az etikus viselkedésre.

Mindig nagy öröm, ha kollégák által beküldött oldalakról számolhatunk be. A mai alkalmazást Farkar Krisztinának köszönjük! Szóval sokszor jelent gondot az, hogy bármennyire szívesen használnánk autentikus (és aktuális) híranyagot az órán, viszont ha kezdőbbek a diákok, vagy éppen nagyon heterogén a csoport, akkor ez nehézkes, vagy nagyon sok munka. A News in levels oldala ebben segít, mivel három különböző szinten dolgozza fel ugyanazt az aktuális hírt, magyarázatokkal, hanganyaggal, videóvel segítve a megértést. Ha gépteremben vagyunk, megtehetjük azt is, hogy ugyanazt a hírt más szinten dolgozzák fel a csoport különböző tagjai, mégis meg tudjuk közösen beszélni, hiszen a tények ugyanazok. Ha önálló tanulásra szeretnénk használni az oldalt, hasznos lehet a szintfelmérő is.

Az Európai filmkincsek oldalán (IDE KATTINTVA) több mint 200 korai filmet találhatunk meg. A 20. század első évtizedeitől a hetvenes évekig készült filmek között vannak egész estés történetek, hirdetések, pár perces jelenetek egyaránt. A filmek között kereshetünk kulcsszavak alapján, de egyszerűen böngészhetünk közöttük. A filmeket 31 ország filmarchívuma adta össze, megtalálhatunk itt két magyar filmet is, például az 1918-ban készült Aranyembert (ITT).

Felhasználhatjuk ezeket a filmeket történelemórán, hiszen olyan pillanatokat is megörökítettek, mint II. Miklós cár látogatása Helsingörben, vagy a hogyan készül az amerikai polgár 1912-ből., esetleg a tengeralattjárók legyőzhetetlenségéről szóló német propagandafilm. Irodalomból természetesen érdekesek lehetnek a különféle adaptációk (ITT). Idegen nyelvből pedig használhatjuk az események leírásához. A diákok megnéznek egy pár perces jelenetet, majd megpróbálják leírni az eseményeket, ehhez kifejezetten alkalmasak a némafilmek, hiszen sokkal látványosabbak bennük az érzelmek, mint a későbbi hangosfilmeken.

A Big Think oldalát (bár angolul van) nem csak angolórán lehet(ne) használni, hiszen rengeteg izgalmas gondolat található itt rövid (vagy hosszabb) interjúk formájában. Kifejezetten ideális órai használatra, hogy a legtöbb videó kisebb (2-5 perces) részletekben is elérhető. Lapozgathatunk a sok érdekes ember érdekes gondolatai között, de belenézhetünk a tematikus kereső kategóriáiba is, ahol olyan provokatív címekkel találkozhatunk, mint extrém biológia, a Föld és azon túl, vagy éppen új világrend. A videók azonban teljesen jól használhatóak, nem jellemzi őket a címek alapján esetleg elvérhatő szélsőségesség.

Megvallom, nem szeretem a táblavázlatot, szerintem gyakran több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Gyakran látok olyan ppt-ben elkészült vázlatokat, amiken szépen megfogalmazott mondatokban (gyakran 6-8 pontos betűvel) sorakozik a szöveg. Ezekkel két bajom van, vagy felolvassa a tanár, de akkor mi szükség van a tanárra (remek szövegfelolvasó programok vannak már), vagy valami másról beszél és akkor a diák nem tudja, mire figyeljen, azt írja le amit a tanár mond, vagy azt, ami kivetítve van. Kérdés az is, hogy mit kezdjünk egy szépen, szabatosan előre elkészített vázlattal (pl. ppt-ben vagy akár Notebookban), adjuk oda előre vagy akár az óra után a diákoknak vagy ne? Ha már létezik jól megosztható forméban, akkor miért nem adjuk oda? Ha meg odaadjuk, akkor miért jegyzetelne a gyerek az órán, ha utána úgyis kap egy jobb vázlatot?

A szépen elkészített Powerpointok helyett eddig általában az interaktív táblára jegyzeteltem, esetleg pár kép volt bekészítve, amiket feldobáltam a táblára. Az így keletkezett vázlatot azonban nem nagyon volt érdemes megosztani (részben azért mert elég csúnyán írok), a cél amúgy is az lenne, hogy maguk a diákok tanuljanak meg jegyzetelni. Az elmúlt hetekben azonban Ázsia földrajzát tanítottam és eszembe jutott egy alternatív megoldás. Egy Prezire raktam fel Ázsia térképét majd az egyes területekhez, amikor tanultunk róluk mindig odakerült egy-két kép, ami a fontosabb fogalmakkal kapcsolatos, esetleg magyarázatként egy szó alá. Az eredmény IDE KATTINTVA látható.

Minden biológiatanár arról álmodozik, hogy milyen jó lenne minél több terepi munkt végezni. Szép dolog az is, amikor a tanár magyaráz, filmeket mutat, esetleg a diákok mindenféle feladatokat oldanak meg, de a biológia mégiscsak az életről szól. Ráadásul a laborban végzett vizsgálatok nem sokat adnak vissza a természet sokéleségéből, kevésbé járulnak hozzá a természettudatos szemlélet kialakításához. Terepre menni azonban nehéz. Sok idő, sok szervezés és gyakran sok pénz is. Nehezen szuszakolható bele a 10%-nyi szabad keretbe, sok egyeztetést igényel a kollégákkal és így tovább. Évente egy kirándulás, erdei iskola még csak-csak belefér, de azok inkább a különleges alkalmak. Lehetne-e valahogy a tanórai keretben, az osztályteremből és 45 perc alatt terepi munkát végezni?

Lehet. Ebben a Magyar Madártani Egyesület webkamerái lehetnek segítségünkre. Az MME három, madáretetőkre irányított webkamerát is működtet, ezek az interneten nyomon kévethetők. Helyszíneik: Rónafalu (IDE KATTINTVA), Nagyhalászi (IDE KATTINTVA) és Nyíregyháza (IDE KATTINTVA). Mikor éppen a madarakról tanultunk nem tettem mást, mint kivetítettem a kamerák képét, a diákok pedig határozókönyvekkel a kezükben nézték és próbálták meghatározni az előforduló szárnyasokat. 45 perc alatt láttunk szén-, kék- és barátcinkét, fakopáncsokat, zöldikéket, meggyvágót, csúszkát, mezei verebeket, szajkót, erdei pintyet. A megfigyelésről szabályos naplót vezettünk, latin nevekkel, egyedszámmal.

Ha a weben elterjedt térképeket nézzük, azt kell gondoljuk, hogy hatalmas. Ez azonban nem teljesen igaz, ugyan ez a legnagyobb sziget a Földön, de jóval kisebb, mint akár a legkisebb kontinens, Ausztrália. Mégsem így tűnik a térképre nézve, aminek az oka, hogy egy gömbfelületet kell valamiképpen síkban ábrázolnunk. A Mercator-vetület sajátossága, hogy az Egyenlítőtől távolodva egyre nagyobbnak mutatja a dolgokat, ezért Grönland (vagy az Antarktisz, esetleg Kanada) messze nem olyan nagy összehasonlítva például Brazíliával vagy Ausztráliával, mint elsőre tűnne.

Ez így elmondva kicsit bonyolultan hangzik, de szerencsére van arra is jó megoldás, hogy látványosan megmutassuk a diákjainknak, miről van szó. Ez a Mercator puzzle (IDE KATTINTVA), amiben országok körvonalait kell elhelyeznünk a térképen. Elsőre nem tűnik bonyolultnak, de van benne egy kis csavar, ahogy az országokat mozgatjuk a térképen északról délre, változik a méretük is, a Mercator-vetületnek megfelelően. Így azután összehasonlíthatjuk, mekkora lenne a térképen Ausztrália, ha a sarkoknál helyezkedne el vagy éppenséggel mekkorának látszana a térképen lenne Grönland, ha átszelné az Egyenlítő.