Amikor az ember a tanításhoz keres jól használható anygokat, gyakran beleütközik abba, hogy amit megtalál az elég jó, de nem pont olyan, mint amire neki éppen szükságe lenne az órán. Ilyenkor vagy kompromisszumot köt, vagy ha megvan hozzá atudása, nekiáll elkészíteni azt, amit ő igazán szeretne. Így volt ezzel a norvég Oyvind Nydal Dahl is, aki megcsinálta a saját áramkör tervező alkalmazását.

A napokban sok vita van arról, hogy milyen mértékben érdemes lenne betiltani a mobiltelefonok használatát az iskolában. Az ellenzők egyik érve, hogy a mobil kifejezetten hasznos eszköz is lehet, olyan dolgokra is használhtják a diákok, ami egyébként csak drága és érzékeny felszerelésekkel oldható meg. Külön9sen igaz ez a fizikai kísérletekre. A pár éve nagy dérrel-durral behrangozott és aztán mindenféle korrupciógyanús ügyek kapcsán emlgetett Öveges programban például egyes iskolák specializált kísérleti eszközöket kaptak, olyanokat, amikkel (nagyon magas színvonalon) egy-egy kísérlet hajtható végre. A PISA felmérések alapján úgy tűnik, ez nem forradalmasította a természettudományok oktatását. nagyon más megközelítés az, amikor olcsó, meglehet nem a legpontosabb, de sokrétű eszközöket használunk az órai kísérletzésre. Például a mobiltelefont.

Sokat lelkendeztünk már a micro:Bit nevű mikrokontrollerről. Nem nagyon van még egy olyan elérhető árú eszköz, amivel ilyen könnyen lehtne a diákoakt bevezetni az elektronika, programozás világába. Nemrég megjelent a v2-s változata, ami több memórián, beépített hangszórón, érintésérzékeny logón kívül más izgalmakat is tartogat. Ezek egyike az adatrögzítés képessége. Sokan, akik erre-arra akartuk használni a micro:bitet beleütköztünk abba a korlátba, hogy nem képes megjegyezni adatokat. Ha rögzítünk is valamit, például egy fizikai méréshez, azok csak addig lesznek meg, amíg a kis eszköz be van kapcsolva. Amint lemerül az elem, vagy valamiért megszűnik az áramellátás az addig rögzíett adatok elvesznek.

Eljött a hópelyhek szezonja! mindenféle dekorációhoz használhatjuk fel a hópehely motívumot. Tudjuk, nincs két egyforma hópehely, de hogyan tudjuk ezt követni a díszítésekben? Könnyedén, ha egy remek hópehely generátort használunk (IDE KATTINTVA), amivel végtelen mennyiségbn gyárthatunk hópelyheket, amiket azután vektorgrafikus formában (svg fájlban) le is tölthetünk, ezt kinyomtathatjuk vagy lézervágóval kivághatjuk, ahogy kedvünk tartja. Ha magunk terveznénk kivágni való hópehely dizájnt, akkor IDE ÉRDEMES KATTINTANI, ha pedig élethű hópelyheket növesztenénk, AKKOR IDE.

Tudjuk jól, hogy egy kép ezer szóval, de vajon mennyi képpel ér fel egy interaktív vizualizáció? Szerencsére nem kell töprengenünk, kipróbálhatjuk az Engaging Data nevű oldalon (IDE KATTINTVA), ahol kedvünkre válogathatunk az érdekes vizualizációk között. Vannak itt kifejezetten a természettudományokhoz kapcsolódók, mint például az, amin azt nézhetjük meg, melyik bolygó van egy adott pillanatban a legközelebb a Földhöz (ITT). Környezetvédelemmel kapcsolatosak, mint az, ami azt mutatja meg, mekkora terhelést is jelent egy repülőút (ITT). Érdemes keresgélni, ha másért nem, hogy lekössük pár ilyen azokat a diákokat, akik esetleg a többieknél gyorsabban végeznek egy-egy feladattal.

Sok olyan kezdeményezés van, ahol oktatóvideókkal próbálják feldobni a tanítást, a leghíresebb ilyen talán a Khan Akadémia (már magyarul is), de vannak hazai követői is, például a Zanza TV. Minden ilyen próbálkozásnál az egyik legfontosabb kérdés, hogy mádia szempontból mennyire jók ezek a filmek. Többször kiderült már, hogy a lelkesedés nem elég, a tanítsi tapaztalat sem, a filmkészítés magában is egy szakma és bizony ahhoz, hogy olyan film készüljön, ami leköti a szupehős filemken és Star Wars-on felnőtt diákokat, kell némi filmes ismeret is. Ez persze nem vonatkozik feltétlenül arra, ha tanárként készítünk az osztályunknak egy videót például mert a kifordított osztályterem modellt akarjuk használni. Abban az esetben az amatőrség még erény is lehet, hiszen a saját tanárunktól kapjuk az információt, ami a hiteleségét is növeli, de amint az Iskola tV irányába mozdulunk el, már szükség lesz a minőségre.

Ez a hosszú bevezető azért került ide, mert pont a minőség az, ami kiemeli a Kurzgesagt (IDE KATTINTVA) videóit a többi közül. Egységes animációs világ, jól megírt forgatókönyv, izgalmas témák. Nem véletlen, hogy így csak havonta egy új videóval tudnak jelentkezni, Szerencsére sok éve dolgoznak már, így van miből válogatni.

Ritka, hogy valaki egyszerre legyen tanár és tudjon annyira programozni is, hogy képes legyen megvalósítani az ötleteit. Amikor ez így találkozik, akkor mindig kifejezetten hasznos és izgalmas dolgok születnek, ha nem is a legszebbek, de a tanításban biztosan jól hazsnálhatók. Gyakran jobbak, mint a nagy cégek által komoly költségvetésekből, de a tanteremtől távol készült oktatási segédanyagok. Ilyenek például Piláth Károly kísérletei (IDE KATTINTVA), de azokról már korábban volt szó. Most a Kócos fizikatanár oldalát mutatjuk be (IDE KATTINTVA). Szerzője Chicagóban tanít természettudományokat, csakúgy mint a felesége, minthogy ügyesen bánik a bitekkel, ha valamilyen szimuláációra, webes eszközre szüksége volt, egyszerűen leprogramozta magának. Ezek az eszközök mind olyanok, amiket jól lehet használni a tanításban és olyan kulcskoncepciókkal foglalkoznak, amiket jellemzően nehéz megtanítani.

A majonéz hangszer? - kérdezi Patrik a Spongyabob Kockanadrág című rajzfilmben. Meglehet, hogy a majonéz nem az, de a só-liszt gyurmából könnyen készíthetünk hangszert egy micro:Bit segítségével. Ahhoz, hogy remek hagszerünk legyen mindenképpen olyan gyurma kell, ami jól vezeti az áramot, ehhez egy receptet IDE KATTINTVA találhatunk. (Magán a Squishy Circuits oldalon (ITT egyébként is érdemes körülnézni, még nagyon sok jó ötlet van arra, hogy mire is használható a vezető gyurma.)

Gyakran van olyan helyzet, hogy pár gyerek éppen hamarabb készen van a feladatával órán, főleg, ha igyekszünk differenciáltan tanítani. Ilyenkor jöhet jól, ha van pár feladat, elfoglaltság a tarsolyunkban, amit kedvvel csinálnak, de a tanításhoz is van köze. Fokozottan jelenik meg ez, ha az embert bedobják helyettesíteni és nincs igazán ideje felkészülni az adott tananyagból (esetleg nem is szakja az). Az ilyen feladatokat, amiknek azért mégis van valami értelme szoktam én időkitöltőnek nevezni. Fizikából, földrajzból ilyen időkitöltő feladat lehet az ISS Docking Simulator (IDE KATTINTVA).

Pár hete publikáltunk itt a TanárBlogon néhány olyan természettudományos projektet, amiket akár otthon is megcsinálhatnak a diákok (IDE KATTINTVA). Úgy látszik, nem csak nekünk jutott eszünkbe, hogy ez jó alkalom lehet arra, hogy a diákok maguk végezzenek érdekes vizsgálatokat, hanem másoknak. Most két angol nyelvű oldalt ajánlunk, ahol remek projektek leírásai érhetők el.