Másfél év a Ning osztályteremben

'OK, értem, hogy szép és kell, de hol van nekem erre időm? Hol éri meg nekem az internetet használni a tanításban?' Erre a kérdésre ad elég határozott választ (szerintem) a Ning-en töltött lassan másfél évem. (IDE KATTINTVA érhető el a Ning egyébként)

 

Tapsztalataim röviden:

1. Alapvetően annak képes segíteni a Ning, aki valamennyire igényes a munkájára. Azaz: nem helyettünk dolgozik az internet, hanem velünk. Főleg az elején kétségtelenül több eneergiát kell beleölni, mint amennyit 'kivehetünk' belőle (az előnyök lehetnek mondjuk: megtakarított idő készüléskor, jobb hangulat a csoportban, nulla reklamálás, gyors kommunikáció a diákokkal, praktikus, egyszerű IKT órák). Az indulásnál megdöbbentett, hogy a diákok gyakorlatilag ismeretlen nyelven (nagyrészt kezdő angolosok voltak) 1-2 nap alatt regisztráltak, személyre szabták a profiljukat, elkezdtek kommunikálni, illetve képeket, videókat töltöttek fel. Vagyis, aki attól fél, hogy a diákok nem fogják érteni/értékelni az online osztályterem ötletét, véleményem szerint téved. Nem tudok olyan csoportot elképzelni, ahol nem szívesen csinlánának egy ilyen közös felületet.

2. Aktivitás az oldalon: a legtöbben arra panaszkodnak, hogy miután az újdonság varázsa elmúlik, a diákok már nem szívesen használják az online felületeket. Ez a Ning osztályterem esetében nem így történt. Ezt több mint 2000 bejegyzés, többszáz feltöltött videó, kép és egyéb dokumentum jelzi. Gyakorlatilag majdnem mindenki majdnem minden nap megnézi az oldalt, naponta 50-60 látogatást regisztrálunk, ami azt jelenti, hogy van, aki naponta többször is benéz. Ez azért nem magától van így, amivel én próbáltam ezt segíteni:

- feltettem egy-egy, az óra anyagához kapcsolódó videót

- a házi feladatot mindig kiírtam fórumba

- a hanganyagokból, videókból mp3 fájlokat készítek és feltöltöm rendszeresen

- nem adok szólistákat, hanem online szókártyacsomagokat készítek (Quizlet)

- rendszeresen (de nem túl gyakran) hozzászólok a fórum topkjaihoz

Erre ugye azt szokás mondani:  kinek van erre ideje? De ha jobban belegondolunk, nem több időt töltök el, csak másképp (pl. szólistát így is,. úgy is csinálnék, egyszerűbb a Quizleten, ráadásul rengeteg extra funkciója van, mint játékok a szavakkal, szódolgozat-összeállító egy kattintással, szókikérdező stb.; mp3 fájlokat elkészíteni 5 perc, ráadásul már nem is én csinálom, hanem a gyerekek; házi feladatot felírni naponta 3 perc plusz munka, viszont nincs soha hiszti, meg kifogás; a videók keresése némi időt vesz igénybe, viszont nagyon nagy könnyebbség, hogy nem kell azzal foglalkozni, hogy ki mikor hiányzott, illetve ki melyik videót nem látta, ki miből nem szeretne írni, és hasonlók; végül a fórumba nem szoktam sokat írni, inkább csak akkor, ha kezdenének az indulatok elszabadulni valami miatt, vagy lankad a lelkesedés - egyébként hagyom, hoyg csinálják, elvégre nem értem, értük van).

3 Blogok: a blog vagy szitokszó, vagy megváltás, attól függően, hogy ki beszél róla. Egyik sem szerintem, csupán egy új, akár hasznosnak is nevezhető, eszköz. A gond az osztályblogokkal az, hogy elég gyorsan kifulladnak legtöbbször, mivel állandóan feltöltein és életben tartani nem olyan egyszerű - sok munka. Ezért a blogot én másra használom. Azon gondolkodtam, hogy milyen mesterséges az, hogy nekem beadnak írásokat a diákok, és kijavítom őket, majd elteszik - és kész. Ha már megpróbáljuk életszerűvé a tanulást/tanítást, lehet, hogy ez így nincs rendben - helyette én a blogot használom, mégpedig a következő módon:

- esszét, fogalmazást, bármit beadnak nekem

- kijavítom, visszadaom

- a javított páldány alapján a fogalmazást mindenki feltölti blog poszt formájában a digitális osztálytermünkbe

- egymás munkáját lehet kommentálni, jegyet a végső, online verzióra kapnak.

Folyományok: a) fontos lesz a javítás, hiszen minél több hiba marad a fogalmazásban, annál 'cikibb' feltölteni a blogra. Gyakran ők kérik, hogy javítsam ki, nem is kell beszedni! b) sokkal alaposabban készülnek a fogalmaszások - hiszen most van VALÓDI közönség, a blogot olvasó többi diák c) az írás elérte a célját - megfogalmazott valamit, és közzétette, az olvasók pedig elolvassák!

Mára ennyi fért bele, remélem talán egy-két hasznos(ítható) ötlet volt az írásban, érdekele, hogy ki hogyan miért (nem) használna ilyen közösségi oldalakat.