Újévi fogadalom 2016: emeljük fel az elhanyagolt emotikonokat
Vezércikk - 2016. január 3.
Itt a TanárBlogon lassan 9 éve próbálunk hasznos vagy érdekes anyagokat, weboldalakat, alkalmazásokat (és még sok mindent, amivel találkozunk) megosztani a mostanra népen olvasótáborunkkal. Ilyenkor, újév hajnalán óhatatlanul feltolul az emberben a vágy, hogy visszatekintsen, értékeljen, netán némi nosztalgiával újraélje az év legszebb, legszomorúbb, vagy éppen legintenzívebb pillanatait. Mivel ez csak egy weboldal, érzelmek ilyen széles skáláját nem tudjuk felvonultatni, és idén a múlt helyett a jövőbe tekintünk. Egy forradalom hajnalán, egy új (talán jobb, de feltétlenül érdekesebb) világ ébredésének lehetünk mindnyájan szemtanúi. Úgy érzem, fel kell emelnünk szavunk a virtuális világ egy méltatlanul elfeledett, elhanyagolt, kisemmizett közösségének nevében: barátaim, 2016-ban használjuk ki az összes emotikont!
Szörnyű csak végignézni a telefonunkon, hogy számolatlanul sorakoznak az emotikonok, amelyek SOHA semmilyen kontextusba nem illenek majd bele. Tudjuk, és érezzük. Vajon egy bálna, egy kétlábú űrlény, vagy éppen egy erősen kopaszodó közepkorú úr képe mikor kerülhet egy üzenetbe? És mi a helyzet a rengeteg teljesen álagos kinézetű családi házzal (kerttel természetesen), nem is beszélve egy fekete szívről.
Bár nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, most kivételt teszek (és fogadalmat). Facebook beszélgetésekben az elfeledett emotikonokat felemelem, és segítek, hogy betöltsék szerepüket ezen a világon. Megjelenhetnek üzenetekben. Én már ki is próbáltam, hihetetlen hatással. Nem gondoltam volna, hogy az emotikonok mennyire befolyásolják a gondolkodásunkat. Egy teljesen hétköznapi üzenet mellé illesztett valóban véletlenszerű emotikon mennyi fejtörtést tud okozni. Szinte mindenki visszaírt. és amikor megkérdeztem, hogy szerintük miért küldtem, rettentően kreatív válaszokat kaptam.
Ezen felbuzdulva random emotikon történeteket készítek, és megnézem, mit kezdenek velük a diákok. Vajon tényleg annyira mélyen éljük meg ezeket a kis képeket, hogy segítségükkel sokkal könnyebben tudunk sokkal több dologra asszociálni? Mert ha ez így van, akkor az oktatásban a lehetőségek végtelenek az emotikon-alapú kreatív órák tekintetében.
