Tilcsák be!
Vezércikk - 2016. július 12.
Új, minden eddiginél nagyobb és alaposabb tanulmány jelent meg a számítógépek tantermi használatáról a minap (ITT OLVASHATÓ). A kutatók az USA katonai főiskoláján vizsgálták a hallgatók eredményeit egy bevezető közgazdaságtan kurzuson, úgy, hogy a több mint 700 diákot véletlenszerűen osztották három csoportba. Voltak, akik olyan órán vettek részt, ahol tilos volt bármiféle számítógépet használni, mások használhattak tabletet, aminek folyamatosan képernyővel felfelé az asztalon kellett lennie, míg az utolsó csoportba járók teljes interneteléréssel használhattak laptopot, a tanár csak akkor szólt rájuk, ha látványosan mással voltak elfoglalva. Az eredmények hasonlóak ahhoz, amit a korábbi vizsgálatok mutatnak: a számítógépet használók (mindegy, hogy milyen formában) rosszabbul teljesítenek azoknál, akik hagyományos módon jegyzetelnek. A különbség nem nagyon nagy, de szignifikáns és nem is elhanyagolható (a szórás 18%-a). Nem ez az első ilyen vizsgálat és nem az első hasonló eredmény, olyan kutatás is van, ami kimutatta, hogy nem csak a géppel jegyzetelők eredménye múlik, hanem a mellettük ülőké is. Egy elemzés fel is veti (ITT), hogy jelen pillanatban az lenne a legtanácsosabb, ha betiltanánk a technikai eszközöket a tanulásban.
Képzeljük el, hogy 1905-ben megjelenik egy cikk arról, hogy a bicikli hátráltatja az utazást. A kutatók 100 önként jelentkezőt osztottak véletlenszerűen csoportokba. Mindkét csoportnak 5 kilométert kellett megtennie, az elsőbe tartozók ezt a hagyományos módon tették, míg a másodikban levők a hátukon vittek egy biciklit is. Az eredmény egyértelmű, azok, akik a hátukon vittek egy biciklit sokkal lassabbak voltak. Megállapíthatjuk tehát, hogy a bicikli hátráltatja az utazást, tanácsos lenne tehát megfontolni a betiltását. Viccesnek hangzik, de ezek a vizsgálatok, amik nagy általánosságban beszélnek a számítógépek oktatási használatáról nagyon hasonlóak. Nem teszik fel ugyanis azt a kérdést, hogy mire, hogyan használták a számítógépet, egyszerű bináris kérdésként tekintenek rá: volt gép vagy nem volt.
Az az igazság, hogy a 20. század elkényeztetett minket, teljesen egyértelműnek vesszük, hogy, ha valamihez technikát használunk, az jobb, hatékonyabb. A hűtőszekrény jobban hűt, mint a jeges láda, az autó gyorsabban megy, mint a lovaskocsi, a telefon hatékonyabb, mint a kiabálás. Ezekben az eszközökben, a technika kézenfekvően váltotta ki, fejlesztette tovább a meglevő eszközöket. Így ki is alakult az a kép, hogy ha bármit gépesítünk, technicizálunk, az értelemszerűen jobb is lesz. Az oktatás viszont ennél egy fokkal bonyolultabb rendszer, ahol nagyon sok dolgot egyáltalán nem ismerünk részleteiben. Nagyon sok kérdés van, amit feltehettek volna a kutatás szerzői:
- Korábban is jegyzeteltek már a diákok géppel, vagy most kezdték?
- Milyen programot használtak a jegyzeteléshez, szövegszerkesztőt, vagy kifejezetten erre a célra fejlesztett alkalmazást?
- Használtak tollat a számítógéphez? Használták a tollat a jegyzeteléshez?
- Tudtak tíz ujjal, vakon gépelni?
- Csak frontális óráik voltak?
- Kurzus közben a tanár látta jegyzeteiket, adott nekik visszajelzést róla?
- Készült olyan elektronikus tananyag, amibe bele tudtak jegyzetelni?
- Kaptak bármilyen képzést a digitális jegyzeteléshez? Volt ebben korábban tapasztalatuk?
Úgy tűnik számomra, hogy klasszikus frontális előadásokon, nem tollal jegyzeteltek olyan diákok, akik most csinálták ezt először és rosszabbul teljesítettek. Lehet, hogy ebben nincs igazán meglepő. Hiába szajkózza mindenki, hogy az oktatatás esetében a technikai eszközök csak eszközök s az igazi lényeg az lenne, hogy mire használjuk őket, könnyen váltunk vissza egy fekete-fehér világba. Természetesen ez fordítva is igaz, az a nézet is kifejezetten káros, ami szerint elég csak technikai eszközökkel ellátni az iskolákat és majd minden jobb lesz. Nagyon sok példa van arra, hogy nem lesz jobb.
Létezik persze olyan kutatás is, ami a módszerek felől közelíti meg a technika használatát, hat éve írtunk már a Nobel-díjas Carl Wieman kutatásáról (ITT), ami az azonnali visszajelzés és a kifordított osztályterem hatását vizsgálta és az ő eredményei szerint a szórás kétszeresével növelte az új módszer az eredményeket. Lehet, hogy ebben az irányban érdemes lenne többet kutakodni.
Végezetül egy anekdotikus tapasztalat, ami, mint tudjuk, nem sokat ér a tudomány tényeivel szemben. Az elmúlt egy évben 70 diákkal dolgoztam úgy, hogy számukra a laptop (érintőképernyővel, wi-fivel) a mindennapos felszerelés része volt. Azt láttam, hogy sokkal többet tudok megvalósítani az órákon azokból a célokból, amiket kitűzök magamnak. Vannak diákok, akik füzetbe jegyzetelnek az órán és vannak, akik a gépbe, vannak, akik hol így, hol úgy, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy a módszertani lehetőségeim hihetetlenül bővült és az értékelést sokkal könnyebb valóban formatívvá tenni.
