Tanulási stílusok
Vezércikk - 2015. december 19.
Az év végén sokan visszatekintenek, összegeznek, listákat készítenek, így tett a rangos Nature magazin is, ami többek között közölte a legnehezebben kiirtható tudományos mítoszok listáját is (ITT), ezek között jelent meg egy olyan, ami nekünk tanároknak is érdekes lehet. A negyedik helyre ugyanis az a vélekedés futott be, hogy mindenkinek van valamiféle megfelelő tanulási stílusa, amiben atékonyan tud tanulni. Eszerint az elképzelés szerint lennének például vizuális típusok vagy éppen olyanok, akik hallgatás alapján tanulnak jobban. A dolog annyira népszerű gondolat, hogy számtalan helyen beszélnek róla, tanítják, alapoznak továbbképzéseket rá (egy leírás van itt). A gond vele csak az, hogy semmilyen vizsgálat, tapasztalat nem támasztja alá, hogy ez így lenne.
természetesen nem minden alap nélküli ez a mítosz, a szerzők szerint két dologban gyökerezik: mindenkinek van olyan mód, ahogy szereti az új információkat megkapni egyfelől és bizonyított tény, hogy annál hatékonyabb a tanítás, minél több érzékelési csatornát használ a tanár. Ha ehhez hozzávesszük, hogy mindenki szereti, ha ő vagy éppen a gyereke egyedi és különleges, akkor máris kész a recept egy jó kis tudományos tévképzethez.
2008-ban készült el egy átfogó vizsgálat arról, hogy mit is tudhatunk a tanulási stílusokról, az eredmény lesújtó volt: nincs bizonyíték, hogy bárki jobban tanulna, ha azt a maga stílusában teszi. Tény viszont, hogy mindenki jobban tanul, ha több csatornán kapja az információkat (pl. szövegben és képben), ez a megállapítás viszont nem feltétlenül igaz a részképesség zavaros gyerekekre.
