SAMR a gyakorlatban
Vezércikk - 2019. október 28.
A technika iskolai megjelenésének egyik érdekes leírása a SAMR-modell. A modellt Ruben R. Puentedura dolgozta ki (pl. ITT), mi is ismertettük könyvünkben. Eszerint a technika kétféleképpen jelenhet meg az iskolában vagy bővíti vagy átalakítja a tanítás menetét. Mindegyik két szintje képzelhető el: a bővítés esetében a helyettesítés és a kiterjesztés, az átalakításnál a módosítás és az átértelmezés. Gyakran egy piramisnak ábrázolják ezeket, aminek az alján a helyettesítés, a tetején az átértelmezés áll, ez azonban nem mindig célravezető kép, talán többet segít, ha egy spektrumon képzeljük el a technika szerepét a helyettesítés infravörösétől az átértelmezés ultraibolyájáig. Így talán elkerülhető az is, hogy automatikusan értékítéletet társítsunk az egyes típusokhoz (minél magasabban van, annál jobb), hanem úgy gondolkodjunk, hogy a különféle alkalmazási szinteknek megvan a szerepe, ahogyan a különféle fényeknek is.
A minap azon gondolkodtam, hogy miként is használtam én az interaktív táblákat a saját tanítási gyakorlatomban és rádöbbentem, hogy ez szépen követi azt, amit a SAMR ír le.
Helyettesítés
Az interaktív táblák leggyakrabban tábla helyett kerülnek használatra. Tulajdonképpen csak annyi történik, hogy a tanár nem nyeli a port és egy gombnyomással tud törölni. Tartok tőle, hogy az ország osztálytermeibe most már több évtizede kiszórt inetraktív táblák nagy része leginkább csak erre van használva és kicsit drágán, de helyettesíti a színes krétát.
Kiterjesztés
Nem csak a tanároknak, az interaktív táblákat gyártó cégeknek is fejtörést okozott, hogy ugyan vajon mire is lehetne használni ezeket az eszközöket, hogy az elektronikus tábláknál azért többek legyenek. Ezt leginkább az interaktív tábla szoftverek fejlesztésével tervezték megoldani. Az csak egy apróság, hogy képeket rakhatunk fel a táblára, de mindenféle programokkal készíthetünk többé vagy kevésbé interaktív elemeket. Letakarhatjuk a tábla egy részét, animációkat adhatunk hozzá a kivetített képhez stb. stb. Itt továbbra sem történik más, minthogy a tanár előadást tart, amit a gyerekek követnek, de az előadás színesebb, érdekesebb esetleg a megértést jobban segítő lehet, az alapvető paradigma: tanár tanít és a gyerekek ezt megtanulják, nem változik.
Módosítás
Az interaktív táblák mellett egy idő után megjelentek azok az eszközök, amik a tanulói interaktivitást segítették elő. Persze kezdetben ezek is inkább csak a bővítés szintjén mozogtak, nem véletlen, hogy előszeretettel nevezték őket feleltető-rendszernek. Később a sokkal általánosabb klikker elnevezés honosodott meg. Ezek a rendszerek (amiket jellemzően az interaktív tábla gyártók kínáltak a táblák mellé) már megváltoztatták a tanóra dinamikáját, a diákok aktívabban vettek részt az órában, nem volt elegendő, hogy passzívan befogadják azt, amit a tanár nekik elmond.
Átértelmezés
Érdekes, hogy itt a TanárBlogon az Interaktív tábla ötletek rovatban 3 éve jelent meg az utolsó cikk és igazán sok 9-10 éve (ma már sok link nem is működik az akkoriak közül). Magamon ugyanis azt tapasztaltam, hogy a digitális iskola projekt beindulásával egyre kevésbé volt szükség arra, hogy interaktív táblás trükköket csináljak. Onnantól kezdve, hogy minden diáknak van saját eszköze a hangsúly áthelyeződik arra, hogy ők mint csinálnak ahelyett, hogy én mit mondok el. Persze ilyenkor is van szükség néha frontális előadásra, de amióta tollal felszerelt érintőképernyős laptopom van, sokkal szívesebben írok arra (főleg, ha vezeték nélküli kivetítésre is lehetőség van), úgy például nem kell hátat fordítani az osztálynak. De tény, hogy a tábla alig kerül elő, a hangsúly azon van, hogy a diákok maguk csoportokban, differenciáltan dolgoznak és erre kapnak egyéni visszajelzést. Ez a fajta tanítás teljesen más, mint az, amihez az interaktív táblára szükség van.
