Politika az iskolában
Vezércikk - 2022. május 8.
A politikának nincs helye az iskolában! - hangzik el sokszor és sok oldalról, leggyakrabban természetesen olyankor, amikor egy politikus úgy érzi, a másik próbál politizálni az iskolában. De valóban kívánatos-e az apolitikus iskola, az olyan iskola, ami számára a társadalom közös ügyei tabunak számítanak? Ha komolyan vesszük mindazt, amit a 21. századi pedagógiáról mondani szoktunk, akkor erre a kérdésre határozott nemmel kell felelnünk. A diák-központú, 21. századi, jövőre fókuszáló vagy bármilyen más divatos jelzővel képzett modern pedagógiának nagyon sok olyan eleme van, ami nem megvalósítható anélkül, hogy az iskolában ne jelenne meg a politika.
Rögtön az első a valós problémák megoldása, ami sarokköve kellene legyen a hatékony, a kor kihívásainak megfelelő pedagógiának. Az iskola csak úgy kerülheti el, hogy teljesen érdektelenné váljon, hogy ne csak valami egyre nehezebben érthető ceremoniális funkciót töltsön be, ha olyan dolgokkal foglalkozik, amik a diákok életét érintik. Ez nem csak abban jelentkezik, hogy a százalékszámítást érdemes valós kamatokkal számolni, mint Kukutyinfalva zabhegyezési teljesítményével, hanem abban is, hogy a társadalom működéséről és szerkezetéről tanulva valódi társadalmi kérdéseket kell elővenni. Abból az elvből, hogy az iskolában az ismeretek magolása helyett a készségek fejlesztésére kell helyezni a hangsúlyt (ami persze nem elképzelhető ismeretek nélkül) az is következik, hogy a társadalom megismerésében a társadalmi rendszerek működésével, működtetésével kapcsolatos készségekre kellene helyezni a hangsúlyt. Ez utóbbit nevezik politikának. A korszerű iskolának muszáj politikusnak lennie, különben nem korszerű.
A félreértésnek, amiért mégis olyan gyakran hangzik el, hogy a politikát ki kell iktatni az iskolából három forrása is van. Az első egy valódi, idejétmúlt leképzelés, ami a tanulást és a tanítást is csak információ átadásként képzeli el. Eszerint az elképzelés szerint a politika az iskolában csak annyit jelenthet, hogy a gyereknek megtanítják, mit kell gondolnia politikai kérdésekben, esetleg azt is, hova kell majd szavaznia. Pedig a politika tanulása ennél sokkal többet jelentene: vitakultúrát, társadalmi felelősségvállalást, konszenzuskészséget, az érdekek összefüggő hálózatának meg- és felismerését, a társadalmi struktúrák megismerését és működtetését, ezek képességek, alkalmazható és kifejezetten a jövőre fókuszáló készségek.
A másik félreértés a politikát azonosítja a pártpolitikával, ami különlegesen káros. Valóban nehéz belátni, hogy miért lenne helyes, hogy a választási kampányok idején a jelöltek elözönlik az iskolákat és óvodákat és ahol csak szalagot látnak vagdosni kezdik. Azzal is nehéz egyetérteni, ha pártok fiókszervezetei működnek az iskolákban, mint anno tette a KISZ vagy az Úttörőszövetség. A politika azonban sokkal tágabb dolog, mint amit pártok tesznek, beletartozik a civil lét is többek között. Pár éve érdekes beszélgetésem volt a diákjaimmal a klímaváltozás kapcsán. Egyikük nagyon okosan kifejtette, hogy egyénileg nem azzal van a legnagyobb hatása, ha kér szívószálat a kólájához, hanem ha olyanokat juttat hatalomba, akik segítenek olyan szabályokat, törvényeket hozni, amik figyelembe veszik a klímahelyzetet. Amikor megkérdeztem, hogy akkor ők (már elmúltak 18 évesek) tesznek-e bármit azért, hogy ilyen döntéshozók kerüljenek hatalomra felháborodtak, mondván, hogy a pártpolitika az undorító és normális ember a közelébe sem megy. Ez persze felment a cselekvés alól, de a megoldáshoz nem visz közel. Ha a pártokat távol tartjuk az iskolától, hozzájárulunk ennek a képnek a kialakításához. Fontosabb lenne, hogy a diákok megismerhessék mit is csinál egy pár, megismerhessék a pártok programjait és megtanulják, hogyan lehet értékelni és választani közülük.
A harmadik és talán a legfontosabb félreértés, hogy összekeverjük a politikát és az ideológiát. Az állami iskolának ugyanis nem politika-, hanem ideológiamentesnek kellene lennie. Az valóban elfogadhatatlan, ha az iskola azon túl, ami a társadalomban közösen elfogadott ideológián (olyasmik, amik az ENSZ alapokmányában, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában szerepelnek) túl várja el, hogy a diákjai azonosuljanak valamilyen ideológiával. Érdekes módon az egyházi iskolákkal kapcsolatban ez az elvárás nem fogalmazódik meg, de az is igaz, hogy azokba (jó esetben) a szülők döntése alapján kerülnek a gyerekek.
Hogyan viselkedhet, hogyan kellene viselkedjen egy tanár az ideológiailag semleges és politikamentes iskolában? Elmondhatja például, hogy mi az ő pártpreferenciája? Elmondhatja, hogy kire szavazott? Elmondhatja, hogy hívő-e vagy sem? Esetleg azt, hogy melyik egyháznak tagja? Nem lehet, hogy sokkal jobban segít a diákjainak avval, ha egy idealizált semlegesség helyett megfogalmazza a diákoknak, hogy mi az ő világlátása, milyen értékeket tart fontosnak és felhívja a figyelmet arra, hogy ez miként befolyásolhatja a különféle dolgokról kialakított álláspontját, valamint azt is bemutatja, hogy milyen más álláspontok lehetségesek?
Ha az iskola politikamentes az csak azoknak jó, akik nem akarják, hogy a felnövő generációknak politikai véleménye legyen.
