Nyelvtanulás sablonokban

Mik azok a nyelvi sablonok?

A nyelvi sablonok vagy panelek, állandósult szókapcsolatok, mondatszerkezetek (angolul lexical chunks, formulaic sequences, ready-made utterances, pre-assembled chunks, stb.), olyan többszavas kifejezések, amelyek anyanyelvi szövegekben gyakran fordulnak elő együtt. E 2-7 szóból álló fordulatok nagy előnye, hogy nem teljesen fixek, így szerkezetük felbontható, egységeik kicserélhetőek, variálhatóak. Ahelyett például, hogy “this fired me up with a great enthusiasm for dinosaurs,” mondhatjuk, hogy “the literature lesson fired the girl up with a great enthusiasm for this school,” vagy “this movie fired them up with a great enthusiasm for being able to learn to dance,” vagy “watching my mother vacuuming fired me up with a great enthusiasm for helping her,” vagy “seeing that father with his little boy fired him up with an immense enthusiasm for becoming a parent,” stb. Conklin és Schmitt 2008-as tanulmányukban kimondják, hogy a nyelv legalább harmada, de bizonyos esetekben akár a fele ilyen panelekből áll.

Anyanyelv és idegen nyelv elsajátítás - hasonlóságok

Érdekes tény, hogy egy idegen nyelv elsajátítása hasonló mentális folyamat, mint az anyanyelv tanulása, így ezt a nyelvtanítási gyakorlatban érdemes leutánozni.

Anyanyelvünket pedig nem úgy tanuljuk, hogy először különálló hangokat, önálló szavakat sajátítunk el, melyekhez memorizáljuk a nyelvtani szabályokat, és azokat példamondatokkal gyakoroljuk. Éppen ellenkezőleg – először számos nyelvi mintát jegyzünk meg és tárolunk az agyunkban, később pedig ezeket bontjuk le kisebb egységekre. Ebből adódóan helyesen rögzülnek nyelvtani szerkezetek is.

Beszélj folyékonyan idegen nyelven!

Mi az oka annak, hogy nyelvi fordulatok birtokában folyékonyabban beszélünk? A gyorsabb információfeldolgozás. Agyunk egy-egy nyelvi panelt különálló egységként tárol, amelyeket ezért gyorsabban dolgozunk fel, és hívunk elő. Így tehát az aktív memória koncentrálhat például arra, hogy kikövetkeztessen egy rejtett jelentést, vagy szortírozza a beáramló információt. Mivel a nyelvi panelek előre össze vannak rakva, minimális munka elég ahhoz, hogy dekódoljuk őket. Mindez azt eredményezi, hogy a nyelvhasználó gyorsabban ért meg szövegeket, üzeneteket, illetve folyékonyan beszél, ami pedig magabiztosságot ad és így tovább erősíti az előbb leírtakat.

Hiába tudjuk helyesen a nyelvtant, ismerünk tengernyi szót, ha fennáll a veszélye annak, hogy bár nyelvtanilag helyes mondatokat alkotunk, azok mégis idegenül hatnak egy anyanyelvű számára. Így például az “it's just around the corner” sokkal természetesebb, mint az “it's on the corner,” vagy a “we can talk things over” szebb és hitelesebb, mint a “we can talk about things” azaz “meg tudjuk beszélni a dolgokat.” Hasonlóan, az “it is full of things” nem hat természetesen angolul, de nem is szép, ami viszont a “somehow everything seems so crowded” -ről elmondható. Nem szabad tehát elfelejtenünk, hogy hasonló, hiteles nyelvi struktúrákat nem tudnánk a semmiből kitalálni.

A módszer

Még egyetemi tanulmányaim során találkoztam a technikával egy CPE kurzuson, amit Prievara Tibor tartott. Saját magamon vettem észre, hogy sokkal magabiztosabban beszélek, változatos szókinccsel, illetve számos témában tudtam értékelhetően megnyilvánulni. Diplomamunkámban ennek a gimnáziumi változatát, hatékonyságát teszteltem diákjaimon. A módszer lényege, hogy olyan szövegekkel dolgozunk, amelyek úgy születtek, hogy az alkotók anyanyelvűeket kértek meg, beszéljenek szabadon egy-egy témáról (közülük ezeket dolgoztam fel tanulmányomban: 1. Család, 2. A hely, ahol élek, 3.Vásárlás, reklám, marketing, 4. Iskola, 5. Ünnepek). Ezt a rögzített nyersszöveget, mely zsúfolásig tele volt nyelvi sablonokkal, a szerzők olvashatóvá, tanulásra alkalmassá csiszolták.

A folyamat első lépéseként a diákok írásban elkészítik a saját, 220 szavas verziójukat erről a rövid anyanyelvi szövegről, minimum 20 nyelvi sablont kölcsönözve az eredetiből. Ezt tanári ellenőrzést követően a diák szinte szóról szóra megtanulja, mint egy verset, majd felmondja az órán. Ekkor azt nézem és értékelem, hogy két percen belül hány nyelvi sablont használ (helyesen) a tanuló. Ezen kívül az eredetiben szereplő összes kifejezést is megtanuljuk, az órákon pedig következetesen beépítem őket.

Kiemelten fontos a tanulói produktumban történő felhasználás, tehát hogy a diákok ne csupán olvassák és hallják ezeket, hanem dolgozniuk is kelljen velük. Így a feladatokon keresztül gyakorolják, hogyan adaptálhatják a kívánt szövegkörnyezethez a sablont, kicserélve egy-két szót, átalakítva a nyelvtant.

Diákjaim a szólistákat Quizleten kapták meg, itt gyakorolhatták. Mivel a tanuló egyszerre hallja és olvassa a megtanulandó kifejezést, az oldalon található játékokon keresztül pedig helyesen le is kell írnia azokat, épp ezért a program rendkívül hatékony a memorizálási folyamatban.

A szólistákban az angol nyelvi fordulatok magyar fordításokkal jelentek meg. Igaz, hogy sok esetben indokoltabb és ésszerűbb célnyelvi magyarázatokkal, körülírással kifejezéseket tanulni, ez azonban a panelek elsajátításakor megkérdőjelezhető. Az anyanyelvünkön kapott fordítás ugyanis jobban megérteti a sablon egészét, mintha körbeírnánk angolul.

A vizsgált csoport

Kutatásomban egy angol középhaladó, 19 fős, 15-16 évesekből álló kilencedikes gimnáziumi csoportot vizsgáltam, akiknek második nyelve volt az angol, melyet heti 3 órában tanultak. Ezen belül 5 tanuló szókincsfejlődését közelebbről is tanulmányoztam.

Először is tanár kolléganőmmel, még a módszer bevezetése előtt, szeptemberben öt témáról kérdeztük őket. Szóbeli teljesítményüket négy szempont szerint (folyékonyság, nyelvtan, szókincs, kiejtés) pontoztuk 1-5-ös skálán. A 4 hónap alatt összesen 258 állandósult szókapcsolatot tanultunk, ezek közül abból a 20-20-ból természetesen mélyebb tudásra tettek szert, amit a tanulók önálló választással tettek esszéjükbe. A 16 heti munkát követően újra meghallgattuk őket, és ezt a két eredményt hasonlítottam össze illetve elemeztem.

Feladatok

Az órai gyakorlatokat tankönyvünk aktuális fejezeteihez választottam, adott óra fókuszának megfelelően. A feladatok összeállításánál fontos cél volt, hogy legyenek változatosak, legyen köztük minél több olyan, ahol a diákok produktumot hoznak létre. Utóbbi azért nagyon praktikus, mert, ellentétben egy olvasás vagy hallás-szövegértés feladattal, a diák nem ugorhat át olyan kifejezéseket, amelyeket nem ismer elég jól.

Kedvelt feladat volt például a történetalkotás, amelyben a csoporttagoknak nyelvi mintákat kellett “elrejteniük.” Az elmesélt történetből az új hallgatóság azon volt, hogy megtalálja és azonosítsa a topicos kifejezéseket. Tartottunk memóriaversenyt is az új téma kifejezéseiből. Volt, hogy írásban fejtették ki véleményüket a férfi-női szerepekről 80 szóban, megadott sablonokat használva. Csapatmunkában, poszterek összeállításánál is minimum 10 nyelvi sablont kellett feltüntetniük.

A kutatás eredményei

Az 5 diákból 3 kapott legalább egy komponens esetében jobb értékelést; egyikük ráadásul mind a négy szempontban több pontot kapott, rosszabb megítélésben pedig egyikük sem részesült. Emellett a vizsgált írásos produktumokból kimutatható volt, hogy olyan kontextusban, amire a diákok nem készülhettek fel előre, megadott, már ismert 2x5 nyelvi panelt 77%-ban adaptálta hibátlanul az 5 tanuló, ami sikeresnek mondható.

A felmérés során diákjaim véleményére is kíváncsi voltam. Kérdőívben érdeklődtem, mennyire találják hasznosnak a technikát, illetve szeretik-e. Talán nem meglepő, hogy a memorizálási folyamat nem volt túl népszerű, hiszen vitathatatlanul minimális kreativitást igényel, monoton és unalmas, a hosszabb paneleket ráadásul nehéz megjegyezni. Sokan leírták viszont, hogy bár eleinte nagyon nem volt kedvük ehhez, február végére már ők is belátták jótékony hatását, mert magukon érezték azt. Többen beszámoltak például arról, hogy amellett, hogy törekszenek a sablonok használatára akkor is, amikor az nem elvárás, észrevették, hogy egy-egy beugrik, sőt, egyre gyakrabban!

Messzemenő következtetések ebből a kutatásból azonban nem vonhatóak le, hiszen majdnem szóról szóra megtanulni egy szöveget, majd felmondani nem jelenti azt, hogy a diák spontán helyzetekben, magától is képes lesz aktívan használni őket. Viszont kétségtelenül érzékelhető volt és magukon is észrevették a tanulók, hogy akkor is eszükbe jutnak a tanult nyelvi panelek, amikor improvizálnak. Azonban egy olyan vizsgálat, amivel megfigyelhetnénk, hogy nagy arányban épültek-e be a fordulatok az aktív szókincsükbe, sokkal hosszabb időt venne igénybe négy hónapnál. Mindenesetre a jelenlegi kutatás eredményei kétségkívül biztatóak!

A sablonokban történő nyelvtanítás elterjedését segítenék, strukturáltabbá tehetnék olyan tankönyvek, melyekben a fordulatok begyakorlására, kreatív felhasználására kész feladatok állnának rendelkezésünkre, illetve amelyek későbbi leckékben folyamatosan visszatérnének, így biztosítva az aktív szókincsbe épülést.