Modern osztálytermek - milyenek azok
21. századi tanár - 2018. július 29.
Sokan mondogatjuk, hogy a modern pedagógia nem csak módszertani, hanem legalább annyira térszervezési kérdés is. A klasszikus iskola és osztályterem tökéletesen kiszolgálja a 19. századi oktatási modellt. Kaszárnya-logikára felépített épületekben a frontális tanításra berendezett termekben ülnek a passzív befogadók, a diákok. A '70-es évektől épített új iskolák ugyan a kaszárnya helyett inkább a hivatalok elrendezését követték, de a tanterem elrendezése nem változott. Könyvünkben külön fejezetet szenteltünk annak, hogy milyen lehet az a tér, ami megfelel az új pedagógiai kihívásoknak. IDE KATTINTVA tizenhat izgalmas osztályterem tekinthető meg, de talán még érdekesebb az ITT TALÁLHATÓ tanulmány.
A Salford University kutatócsoportja több száz osztálytermet vizsgált meg, azt keresve, hogy minek van hatása a tanulási eredményekre. Három fő összetevőt vizsgáltak: A természetesség a világítást, a levegő minőségét, a hőmérsékletet jelentette, a stimuláció a színeket és a komplexitást, míg a perszonalizáció alatt azt vizsgálták, mennyire érezheti a diák sajátjának a teret, mennyire könnyen alakítható az. Az eredmények meggyőzőnek tűnnek: az általános iskolai osztályokban ezek a faktorok együttesen 16%-ot emeltek a diákok teljesítményén. Izgalmas eredmény, hogy a matematika esetében a legfontosabb a perszonalizáció.
Természetesen ez a tanulmány is arra jut, hogy maga a tér átalakítása magéban semmit sem ér, hacsak nem társul hozzá új módszerek használata is. Hiába alakíthatja ki a diák a saját tanulási környezetét, ha az órán egyetlen feladata, hogy a tanárra figyeljen. Amikor azonban a tér kialakítása a módszertan szolgálatába áll, az eredmények sem maradnak el.
