Hogyan írjunk szakdolgozatot? Umberto Eco újragondolva AI-val
Tippek, trükkök - 2024. május 5.
Lehetett sejteni, hogy nem marad majd olyan eleme az életünknek, ahová a mesterséges intelligencia nem teszi be a lábát. Ez néhol kellemetlen, esetenként kifejezetten káros, ám az nagyjából látszik, hogy a most elérhető (ChatGPT 4-szintű) alkalmazások kifejezetten jól használhatóak asszisztensként, így kutató asszisztensként is. Képzeljük el: cikket, komolyabb iskolai beadandót, netán szakdolgozatot kell írnunk, és találunk egy olyan eszközt, amelynek csak feltesszük a kérdésünket, és már adja is a válaszokat, forrásokkal, ráadásul úgy, hogy az összes hivatkozás azonnal elérhető, kattintható, letölthető, továbbgondolható. Egyetemistaként nagyon szórakoztatónak és hasznosnak találtam Umberto Eco 'Hogyan írjunk szakdolgozatot' című könyvét. A fárasztó, időigényes részét a kutatásnak most akár pár percre csökkenthetjük - abban csak bízhatunk, hogy az esszék megírása már nem csak ennyi ideig fog tartani. Az eszközt teszteltük, a lapozás után részletesebben is bemutatjuk, ráadásul a ChatGPT 4 tudásával meg is versenyeztetjük!
A kutatáshoz a Perplexity AI-t ITT TALÁLHATÓ használtuk, bár több ilyen eszköz is létezik (ez szerintünk az egyik legjobb). A kérdés, amit kutattunk: vajon milyen kockázatokat rejt az AI használta és alkalmazása az iskolában. Nyilván sokat, de szerettünk volna egy cikket írni a TanárBlogra erről (ez meg is történt, nemsokára publikáljuk is). Azért, hogy tisztább képet kapjunk, két irányban indultunk el, a Perplexity AI mellett ugyanazt a kutatási kérdést tettük fel a ChatGPT 4-nek is, és összehasonlítottuk a válaszaikat.
Először is el kell mondanom, hogy kicsit olyan érzésem volt, mint amikor rádöbbentem arra, hogy a videótelefonálás többé már nem a Star Wars filmek sci-fi világának futurisztikus képzelgése, hanem a mindennapjaink természetes része. Még érdekesebb, hogy ez nem egy 'robbanással' , hanem csendesen lopózva írta újra a kommunikáció egy szegmensét. Amikor a digitális kultúra tanmeneteket próbáltam nemrég több országból összehasonlítani, és egy holland, valamint egy finn kollégával dolgoztam együtt, most már senki nem szabadkozott azért, mert egy anyag csak hollandul vagy finnül volt elérhető, alapértelmezett volt, hogy a nyelvi gátak nem léteznek, hiszen a legtöbb AI simán lefordít, akár azonnal publikálható minőségben, bármilyen írást. Hasonlóképpen, amikor a TanárBlog 'nemzetköziesítéséről' beszélgettünk mondjuk 5 éve, még azért döntöttünk ellene, mert senkinek nem volt kedve a cikkeket két nyelven megírni, folyamatosan fordítgatni. Ez a korlát megszűnt - 3 perc alatt elkészül egy TanárBlog cikk fordítása, és már teszteljük a Medium felületén az EducAItion című kiadványt ITT NÉZHETITEK MEG. Ez persze azt is jelenti, hogy bárki, akinek van egy remek ötlete, többé nem kell, hogy a nyelvi korlátok miatt csak szűk piacon tudja a szolgáltatását megjeleníteni.
Visszatérve a mostani kutatásra ... a Perplexitiy AI és a ChatGPT válaszai nagyban megegyeztek, abban is, hogy csak 10 elemet adtak mindig, de ha tovább is kérdeztük, szívesen mondtak még. A kockázatok hasonlóak voltak, a nyelvi megfogalmazás is. Mindkét esetben le is fordíttattam a választ magyarra, és összehasonlítottam a fordításokat. Itt sem volt jelentősebb minőségbeli különbség. Az azonban alapvetően más, hogy a Perplexity keresőmotor, és nem csak a válaszokat adja meg, hanem forrásokat is hozzá. Első körben 5, majd kérésemre további 5 forrást tudtam kicsiholni belőle, és ami még szebb, az egyes állítások mellé azonnal odateszi, hogy melyik forrásra hivatkozik, ami egy szakdolgozat megírásánál hatalmas előny.
Ami azonban az előnye, az a veszélye is a Perplexity-hez hason oldalak használatának. Nem mindegy, ugyanis, hogy a kutatás után mihez kezdünk. Itt is adja magát a megoldás, hogy kutattassuk meg a témát, fodíttassuk le magyarra, majd másoljuk ki, és adjuk be. Még csak ránézni sem kell a válaszokra, és készen is van a beadandó. És ez sajnos reális veszély. Ha ChatGPT 4-et használunk, még a detektorokon is átmegy. Hozzáadott értéke azonban a 'világhoz' nincs, hiszen ugyanezt el tudja végezni 5000 ember egyszerre, jelentős erőforrásokat elégetve arra, hogy a bárki számára elérhető tudást 5000 példányban sokszorosítsa. Őszintén remélem, hogy ez valahogy kikopik majd a tudományos életből, és főleg az egyetemekről, és nem csak azért, hogy a kenyában dolgozó, másoknak bármiről megbízásra esszéket író árnyékszerzők munkája megmaradjon, hanem azért is, mert a tudományos, vagy csak akár az ismeretterjesztő írásnak mégiscsak az lenne valahol a célja, hogy egy újabb apró, kreatív lépéssel hozzájáruljon a világ jobbításához.