Golyóstollal ékírni
Vezércikk - 2019. október 6.
Itt az ősz, újabb cikk jelent meg arról, hogy a számítógépek valójában hátráltatják az oktatást, ezúttal a Családinet oldalon (ITT OLVASHATÓ), lényege, hogy egy ausztrál iskola elhagyta a digitális eszközök használatát, mert azt tapasztalta, hogy a könyvekre és füzetekre visszatérve a gyerekek sokkal jobban teljesítenek. Itt a bizonyíték, talán ideje lenne, ha bezárnánk ezt az oldalt is, meg az összes oktatási technikai fejlesztésekre szánt valami másra fordítanánk, hiszen a tények makacs dolgok. De mielőtt ezt megtennénk, nézzük meg alaposabban, miről is van szó.
Van egy iskola, amiben a gyerekek mindenféle eszközöket kapnak (tablet, iPad, laptop) és ezen vannak a tankönyveik. A tanárok egy idő után azt tapasztalják, hogy jobb lenne, ha visszatérnének a füzethez és a könyvhöz, ezt meg is teszik, a gyerekek eredményei pedig javulnak. Azért, hogy ne legyen nehéz az iskolatáskájuk, a gyerekek otthon elektronikus könyvekből tanulnak továbbra is. Eddig, amit megtudhatunk (jelzem, hogy nem mentem utána az eredeti forrásnak, egyrészt azért, mert a kissé álhír gyanús oldalt ad meg a beidézett lap, de azért is, mert a cikkben megnevezett iskola nem biztos, hogy létezik (Google pajtás pl. nem tud róla)), ez azonban sokkal több kérdést vet fel, mint ahány választ kaphatunk belőle.
Az első kérdés, hogy milyen idős gyerekekről van szó? Könnyen lehet, hogy alsósoknak valóban nem a legjobb megoldás rögtön laptopot dobni a kezébe, de nem tudhatjuk, hogy itt miről volt szó.
A második kérdés, hogy mire is használták ezeket az eszközöket? A felsorolás nagyon sokféle eszközt tartalmaz, amik mind más célra lettek tervezve, kialakítva. Közös vonásuk, hogy alkalmasak az elektronikus szövegek megjelenítésére. Félő, hogy nem is használták őket másra, márpedig annak, hogy a diákok laptopon olvasnak könyv helyett nincs köze a 21. századi pedagógiához.
A harmadik kérdés, hogy kaptak-e képzést, mentorálást a tanárok és a diákok az eszközök használatához? Amennyiben nem, akkor nem csoda, hogy a korábbi módszereiket, jobban tudták használni az ahhoz való eszközökkel. Olyan ez, mintha az ókori Mezopotámiában kiosztanánk pár golyóstollat, majd hallgatnánk a panaszokat, hogy náddal mennyivel jobban lehet az agyagtáblára írni.
A negyedik kérdés, hogy miként mérték a gyerekek értelmi képességét? Nem mindegy ugyanis, hogy mérjük-e azokat a képességeket, amiket kifejezetten a modern eszközökkel lehet jól fejleszteni (pl. együttműködés, tudásépítés, önszabályozás, problémamegoldás), vagy pusztán csak azt néztük meg, hogy milyen jól tudnak nyomtatott szöveget olvasni.
Az is érdekes kérdés, hogy miért volt jó a gép otthonra, ha az iskolában meg nem?
Az egészről végső soron Seymour Papert gondolata juthat eszünkbe:
"Semmi sem abszurdabb egy olyan kísérletnél, ahol számítógépeket rakunk egy osztályterembe, de semmi mást nem változtatunk." Itt mintha mégis erről lenne szó.
PS: Baranyai István kollégám megtalálta az eredeti forrást (ITT), ahol az iskola neve Reddam House, de ahogy a klasszikus vicc is tartja a hír kis korrekciókkal igaz, nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Többek között azt írják itt ugyanis, hogy az iskola úgy döntött az iPadeket laptopokra cseréli.
