Fegyverletétel
Vezércikk - 2020. április 15.
Leigh Van Valen evolócióbiológus vezette be a sötét királynő elméletet a biológiába, ami a nevét az Alíz tükörországban szereplőjéről kapta. Egy ponton ugyanis Alíz és a királynő alatt futni kezd a táj és ekkor mondja azt, hogy ”Minálunk, ha teljes erődből rohansz, az épp csak arra elég, hogy egy helyben maradj.” Van Valen szerint ez jellemzi a legjobban a zsákmányállatok és a ragadozók viszonyát, az evolúció során mindkettő változik, egyre jobb vadász vagy egyre jobban menekülő állat lesz, de a távolság köztük nem változik. Később az elméletet a társadalomtudósok is átvették, alkalmazva azt például a fegyverkezési versenyre, amiben mindkét fél, irgalmatlan erőfeszítéseket tett azért, hogy a köztük levő status quo ne változzon. Hasonló lehet a helyzet a vizsgáztató és a vizsgázó között is. Vagy legalábbis volt március 13-áig.
Amióta nagy tétre menő értékelő tesztelés létezik, létezik a tesztelés kijátszásának vágya is. Amióta vizsgák vannak léteznek puskázók, csalók is és létezik a harc ellenük. Mindannyian emlékszünk az Éretlenek című filmre és a puskázások kavalkádjára. Ugyan a diákok többnyire nem ennyire viccesek és általában nem is ennyire kreatívak, de talán nincs olyan tanár, aki ne kapott volna már el puskázót. A technika egyre több eszközt adott a diákok és a tanárok kezébe is, van mobiltelefon és Google, sőt most már okosóra is, de közben lett időzár és osztályfelügyeleti rendszer a gépeken, logolni lehetett minden egérmozdulatot és kamerákat szerelni a termekbe (ez utóbbi például látványosan rontotta az érettségi eredményeket Romániában). Úgy tűnt, minden halad a megszokott rend szerint, teljes erőnkből rohanunk, hogy helyben maradjunk.
Aztán jött a vírus és minden megváltozott. Mintha a fegyverkezési versenyben a kőbalta állna szemben az interkontinentális rakétával. Mi, tanárok egyszerűen esélytelenekké váltunk a diákokkal szemben. Jelen pillanatban is tele vannak az online fórumok a tanárok kétségbeesett kérdéseivel: van időzáras teszt, olyan, ami random adja a válaszokat, ami nem enged más programot futni mellette, ahol a kérdések sorrendje véletlenszerű és így tovább. De ez már csak olyan, mint az eldugott trópusi szigeteken a háborút folytató japán katonák, igazából nem számít. Hiába ellenőrizzük a diák gépét, mi akadályozza meg, hogy közben SMS-ben kérje el a válaszokat? Esetleg a telefonján használja a Google-t? Ha pedig teljesíthetetlen mennyiségű feladatot kérünk rövid idő alatt, vagy megoldhatatlanul komplex kérdéseket teszünk fel ugyanúgy nem jutunk semmire, hiszen az nem a tudást méri fel (ami eredetileg a tesztelés célja lenne). Ezt a háborút elvesztettük. Le kell mondanunk erről a kontrollról, a fölényes helyzetünkről. Nem lehet dolgozattal büntetni és fenyegetni ebben a szituációban. A szummatív és nagy tétű értékelés most lehetetlen.
Fontos lenne azonban megértenünk, hogy ezt a háborút nem most vesztettük el, hanem már évekkel ezelőtt. Már akkor fel kellett volna figyelnünk az intő jelekre, amikor a legmenőbb munkaadók (a Facebook, a Google) egyre érdekesebb módokon kezdték el szűrni a lehetséges alkalmazottaikat. Feladatokat adtak nekik, meghökkentőnek tűnő kérdéseket tettek fel nekik és a legkevésbé sem voltak kíváncsiak a vizsgaeredményeikre. Pár éve mondta nekem egy hazai mesterséges intelligencia kutatóközpont vezetője, hogy őt bizony egyáltalán nem érdekli, hogy a jelentkezők mit tudnak. Sőt, ha valamit nagyon tudnak az még hátrány is lehet. Az egyetlen fontos képesség, hogy tudnak-e tanulni, merthogy olyan gyorsan változik a világ, hogy egyedül ez számít.
Mit tehetünk mi tanárok most? Rakjuk le a fegyvert! Adjuk meg magunkat, de nem elkeseredve, hanem megkönnyebbülve és boldogan. Végre taníthatunk ahelyett, hogy nyomozót és foglárt kellene játszanunk! Taníthatunk tanulni, úgy tanulni, hogy azt nem akadályozza a kudarctól való félelem, a vizsgadrukk és a tesztpara. Eddig is tudtuk nagyjából, hogy melyik diákunk mennyit és mit tud, ez nem változik, csak legalább az ostoba fogócskát hagyhatjuk abba. A visszajelzésre, sőt a diagnosztikus és formatív értékelésre így van lehetőségünk ezer és egy, sőt most végre van lehetőségünk rá!
