Egy kép és egy gondolat
Vezércikk - 2019. április 27.
Fantasztikus ez a kép (IDE KATTINTVA nagyobb változatban). 1890-ben készült Stockholmban és a telefontornyot ábrázolja. Nekem erről a tanterveink jutottak eszembe. Kifejtem, hogy miért: a telefon megjelenésekor a technika nem volt túl bonyolult, minden egyes lakást vezeték kötött össze a központtal, ahol a telefonos kisasszonyok kapcsolták össze a beszélni kívánó feleket. Kezdetben légvezetékek voltak, miért is lett volna szükség bármi másra? Ahogy viszont nőtt az előfizetések száma, nőttek a vezetékek is. 1890-ben már több mint 5000 előfizető volt a svéd fővárosban, tehát több mint 5000 vezetéknek kellett befutnia a központba. A vezetékekkel folyamatosan gond volt, nem bírták az időjárást, leszakadtak, balesetet okoztak. 1913-ban már meg is szűntek a légvezetékek, feltalálták a törzskábelek használatát, a telefonközpontot és a föld alatt vezették a kábeleket.
Mi köze mindennek a tanterveinkhez? Amikor megláttam ezt képet rögtön az jutott eszembe, hogy hasonlóan vagyunk a folyton növekvő tudás mennyiséggel is. Egyre több dolgot akarunk megtanítani (most már ezeket a 21. századi képességeket is a rendes tananyagon kívül), de nem gondolkodunk radikálisan új megoldásokban, csak még egy és még egy kábelt húzunk ki, ami a végén egy ilyen szörnyeteget eredményez. Ugyan minden tanár egyetért azzal, hogy a tananyag túl sok (persze leginkább mások tantárgyaiból, amit ő tanít, abból éppen, hogy több kellene), de legjobb esetben is csak az van a fejünkben, hogy egy-két kábelt talán le kellene vágni. Pedig valami teljesen más szemléletre és gondolatra lenne szükség...
