Digitális történetmesélés Teams-ben
Internet a tanórán - 2018. március 12.
Biztosan mindenki emlékszik még arra a játékra, amikor el kellett kezdeni egy történetet egy papíron, majd továbbadni, és a következő diáknak kellett folytatni - és így tovább, mindig csak mondatonként. Ezt szerettem volna az órán játszani, amikor eszembe jutott, hogy már digitális iskolában vagyunk, és elkezdtem azon töprengeni, hogy 1) hogyan tudom a rendelkezésre álló digitális eszközökkel kiváltani a feladatot, és 2) hozzá tud-e adni valamilyen pluszt (pedagógiailag) az, hogy digitális környezetben végezzük a feladatot? Nos, a válasz - mint kiderült - mindkét kérdésre IGEN, az eszköz, amit használtam ugyanaz volt, amit egyébként is, hiszen a Microsoft Teams minden órán a kezünk ügyében van, és rövidebb idő alatt sokkal többet írtak és dolgoztak a diákok. A lapozás után elmondom azt, hogy mi történt.
Először is a Teams-ben az Órai jegyzetfüzet alatt található Együttműködési terület-en (Collaboration space, ha valaki angolul használná) egy új Section-t hozzunk létre, ami gyakorlatilag egy mappa. Ebben aztán már a diákok is létrehozhatnak új Page-eket, amelyek szépen, egymás alatt jelennek meg. A feladat rendkívül egyszerű volt: mindenki (párban dolgoztak) házi feladatként hozott egy kezdőmondatot egy történethez. Ezt beírta a saját Oldalára, majd keresett egy képet hozzá, amit hozzáadott. Ezután 3 percenként forogtunk, ami azt jelentette, hogy a következő történethez kellett lépni, elolvasni az eddigieket, majd újabb egy darab összetett mondatot hozzárakni, és mentünk tovább. Mire mindenki mindegyik történethez hozzáírt, és visszaért a saját eredeti sztorijához, az már majdnem kétoldalas lett.
Itt abba is lehet hagyni a feladatot, vagy - ha van időnk - tovább is görgethetjük azzal, hogy a sajt történetét egészben el kell mesélnie valaki másnak a csoportból, aki így láthatja, hogy az ő egy darab mondata hogyan épült be a másik sztorijába, esetleg az is kihívás lehet, hogy egyáltalán felismeri-e, amit ő írt bele.
Még tovább lehet fodrozni a feladatot azzal, hogy amikor körbeértünk, és mindenki a saját történetét olvassa, azt kérjük a pároktól, hogy ne simán elmeséljék, hanem minden mondathoz gyorsan keressenek egy képet, amely szépen illusztrálja az adott történést, majd ezeket fűzzék össze a Movie maker-rel, vagy a legújabb Windows-ban a Camera funkció tökéletesen alkalmas ilyen feladatra. Ezután lesz egy képsorozat, amit levetíthetnek egymásnak a diákok, és a feladatuk már az lesz, hogy a képek alapján azok, akik nézik, elkezdjenek egy történetet mesélni, amely vagy az lesz, amit a képsorozat összeállítói gondoltak, vagy nem. Mindkét esetben kifejezetten izgalmas a végén összehasonlítani az eredeti történetet az elkészült képsorozat alapján rögtönzöttel.
Mindebből az látható, hogy az IKT eszközök használata kifejezetten semleges, vagy 'unalmas' volt, a legkevésbé sem látványos, és egy papíron is elvégezhető feladatot tudtunk teljesen újragondolni, és sokkal hatékonyabban, új szempontok szerint kivitelezni. Az eszközök pedig ehhez csendes társaink voltak :)
