Az ingyenesség csalóka fénye
Vezércikk - 2020. június 29.
Többször írtunk már mi is arról a tényről, hogy online szolgáltatásért nem szeretünk fizetni. Az csak úgy van. Jön. Működik. Amíg senki nem várja el, hogy egy kávézóban vagy egy könyvesboltban csak levehessen egy könyvet és kisétálhasson vele, addig az online felületeken mindez sokak számára elképzelhetetlen (főleg, ha szolgáltatásról, és nem pl. online megrendelt termékről van szó), sőt egyenesen felháborító. Sokszor kapunk ilyen leveleket: 'Fizetős lett a Kahoot! Most mit csináljak??'. A válasz: Fizess elő! Persze, tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű, hiszen ezt nem a pedagógusnak, hanem a munkáltatónak, az iskolának kellene fizetnie. Ezért is próbálunk, sokszor és sok formában, (minimum) intézményi szinten tervezett digitális pedagógiai koncepció mellett érvelni. Ha ilyen létezik, a kiadások, a 'bevásárlás' működhet tervezetten, nem esetlegesen, pl. úgy, hogy már 10 tanárnak van külön Google classroom-ja, mire valakinek eszébe jut az intézményi regisztráció, vagy már 5 tanár dolgozik a #school-on (külön), és kezdhet mindent előről, amikor az iskola intezményi rendszert állít fel, és még sorolhatnám. Ugyanakkor a kérdés marad: fizessünk, vagy ne fizessünk?
A 'fizetős' (sokaknál = 'lehúzós') oldalak ellen többen kikeltek a járvány ideje alatt, figyelmeztetve a gyanútlan pedagógusokat, hogy ezek az oldalak is a pénzükre utaznak, és egyszer csak majd elkezdenek pénzt kérni! Idézet egy ilyen cikkből:
"Ugyanis mostanában elszaporodtak azok az üzleti posztok, amelyekben ideiglenesen ingyenesen elérhetővé tettek bizonyos termékeket. Senki ne gondolja azt, hogy amíg világ a világ ez így marad. Ezt hívják úgy, hogy csali."
Azaz bárki, aki online oktatási portált üzemeltet, appot fejleszt, stb. alapvetően aljas csaló, ha ezért pénzt mer kérni. Ha a járvány idejére ingyenessé teszi fejlesztéseit, akkor számító csaló, hiszen később ezt majd kihasználja. Ez olyan kicsit, mintha azt mondanánk egy magánklinikára, hogy az rendben van, hogy most ingyenes a vizsgálat, de azért az igazi elvárás az lenne, hogy mindig mindent ingyen szolgáltasson, és ha októberben vizitdíjat kér, akkor az felháborító.
Tisztában vagyok vele, hogy a pedagógia (és főleg a közoktatás) alulfinanszírozott és nekem is, mint ahogy majdnem minden pedagógus kollégámnak, havonta komoly tízezrekbe került, hogy a digitális munkarendben felszínen maradjak. Azt is látom ugyanakkor, egy mára elég nagy oktatási portál vezetőjeként, hogy a cégemnek (#school) az egyik napról a másikra 40szeresére nőtt, akár százezres forgalom kiszolgálása mekkora terhet jelentett. Öt ember dolgozott napi 20 órában, hogy ne haljon le a szerver, hogy mindenkinek válaszoljunk, hogy segítsünk iskolákat és magányszemélyeket, diákokat, tanárokat, vezetőket. Közel 10 000 emailre, Facebook üzenetre, megkeresésre, telefonra kellett válaszolnunk. És persze - az elvárás szerint - ingyen. Tettük azt azért, mert szerettünk volna segíteni. Nem csali, nem csalás, és főleg nem becsapás - a három hónap alatt milliós költséggel (munkaerő, szerver bővítése, fejlesztések, stb.). Egy kényszerű helyzetben egy korrekt, emberi reakció volt ez - szerintem. És hasonlóan tettek nagyon sokan.
A kérdés az: hogyan tovább? Sokan hálálkodnak például a Redmenta nevű tesztkészítő szoftver készítőinek. 2014-ben, amikor egy előadásra elhívtam az akkor 18 éves egyik alapítót, még senki nem hallott a Redmentáról, és öröm volt látni, ahogy fejlődtek. De vajon meddig maradhatnak életben üzleti modell nélkül? Ki fog befektetni egy olyan üzletbe, amely nem termel pénzt? Vagy ha befektet, csak úgy, hogy világosan látja, hogyan térül meg a pénze (értsd: fizetőssé teszi). Miért is tenne másképpen? Ha nem szerez befektetőt, miből fejleszt, képes fenntartani az oldalt, fizeti a tárhelyet (ugyanis ha feltöltünk egy képet, azt valahol, valakinek tárolni kell, és ezért pénzt kell fizetnie), és próbál válaszolni az indignált, kritikus levelekre, hogy 'már megint nem megy rendesen az oldal'. Az lenne a megoldás, hogy addig tegye bele a fejlesztő a saját pénzét, amíg el nem fogy? Aztán jelzálogot vegyen fel a házára, személy kölcsönt, és így tovább?
Ezért gondolom én azt, hogy ha egy oldal ingyenes, és nincs benne még a lehetősége sem a bevételnek, én szinte soha nem használom, bármilyen jó ötlet legyen is. Borítékolható ugyanis, hgy előbb-utóbb leáll a termék fejlesztése, majd végül maga az oldal is. Emlékszik még valaki, hogy milyen jó kis Flash animációk voltak a Sulinet Digitális Tudásbázisban? No, ezek azok, amiket egy normális böngésző már alapból tilt, az év végével pedig már egyáltalán nem lesznek használhatóak. Változott a technológia, nem változott vele az oldal.
Az ingyenesség tehát csalóka, a bevétel hiánya pedig minden céget - az online és oktatással foglalkozóakat is - csődbe visz. Nem gondolom, hogy a megoldás az lenne, hogy mindenhová folyamatosan, havi több 10 000 FT költséggel a tanárok maguk fizessenek elő. Nem, ez nem működhet, csak, ha kapnánk 'digitális pedagógiai juttatást', ami nem reális. Az azonban az, hogy egy iskola tervezze meg a digitális pedagógiához való viszonyát, tudatosan fejlessze a szoftveres eszközparkot (ne csak a gépekkel, a hardverrel foglalkozzon), és segítse a pedagógusokat abban (szervezze meg a pedagógusokat), hogy képesek legyenek ezeket az eszközöket hatékonyan beépíteni a mindennapi pedagógiai gyakorlatba. Lehet, hogy egy tanárnak 2000 Ft egy alkalmazás egy havi használatáért sok, de egy iskolának 10 000 Ft már nem az.
